„Cameron személyében a látványmozi par excellence auteurjét találta meg, akinek egyik legfontosabb vonását megszállott érdeklődése jelenti magával a látással és a vizualitással kapcsolatban: a valamilyen módon szinte mindegyik műve középpontjában álló kulcsmotívumot, humánum és technológia viszonyát többek között épp a képi reprezentáció és a nézői befogadás kontextusában tematizálja előszeretettel. A rendező – esetenként bármily szubtilis módon is – rendre reflektál a filmszövegekben a médiumhoz, a képalkotáshoz való viszonyára, és olyan helyzeteket teremt a diegézisen belül, amelyek a filmnéző befogadói pozíciójára rímelnek.”
