Az írás Lars von Trier filmjeit abból a szempontból vizsgálja, hogy azok milyen viszonyban állnak különböző népszerű és kanonizálódott tömegfilmes műfajokkal. Az életmű érdekes ellentmondása, hogy miközben a filmek nagyon karakteres és egyéni szerzői filmes látásmódról tanúskodnak, szinte minden esetben nagyon határozott műfaji kötődéseket is mutatnak.
A tanulmány először megvizsgálja a Dogma 95 mozgalmat a műfajiság szempontjából. Rámutat arra a sajátosságra, hogy bár a mozgalom egyik célja éppen az volt, hogy Hollywood és vele a műfaji filmek gyártás- és gondolkodásmódja ellen intézzen támadást, a Dogma 95 nemzetközi sikere a művészfilmek gyártásában és forgalmazásában a műfajiság szabályait érvényesítette: létrehozott egy jól eladható márkanevet, mely könnyen beazonosítható stílusjegyeket és értékeket közvetít a nézőközönségnek.
A szerző Lars von Trier három alkotását emeli ki, melyek műfaji szempontú elemzésével támasztja alá állításait. A nyolc epizódból álló The Kingdom című művet a népszerű kórházsorozatok tematikus és stilisztikai jellegzetességeivel veti össze, s bemutatja, hogy ennek a népszerű formának a horror műfajával ötvözött változata hogyan válik valódi szerzői alkotássá. A Dancer in the Dark című filmet a klasszikus musical műfajának ideológiai és strukturális jellemzőiből kiindulva vizsgálja. Végül a Dogville című film kapcsán a szerző a klasszikus amerikai western struktúráját veszi alapul, hogy e sajátos elemzési szempont segítségével újszerűen világítsa meg a Lars von Trier Amerika-trilógiájában kibontakozó Amerika-kritika jellegét és eszközeit.
