A melodráma megjelenési formáinak elszaporodása a melodráma rugalmasságával, műfaji kötelmeinek egyre tágabb értelmezésével is magyarázható. Thomas Elsaesser azért találhatta a melodrámát egyetemesen használt fikciós formának, mert nem szigorúan vett műfajként, hanem kiterjesztett értelemben, fikciós módként használta. Az Elsaesser-féle értelemben vett univerzalisztikus melodráma egyetlen lényegi mozzanata az áldozat hőssé avatása. A melodráma azonban kezdetben kötöttebb műfaj volt ennél.
A tanulmány a melodráma történetének, születésének és változásainak rövid ismertetésével felrajzolja a műfajváltozás irányait, hogy megérthessük Lars von Trier sajátos melodrámaváltozatának helyi értékét a film történetében.
A történeti áttekintést követően az Európa, a Birodalom, a Hullámtörés, az Idióták, a Táncos a sötétben és a Dogville narratív mélystruktúrájának feltárása, az egyes filmhősök magatartásának, motivációinak elemzése egyúttal a melodráma mint fikciós mód Trier filmjeiben betöltött szerepének vizsgálatához is elvezet. Ez egyszerre nyújt új szempontot a dán rendező filmművészetének értelmezéséhez és a melodráma mint műfaj és mint elbeszélésmód megértéséhez.
