Amikor Hollywood egy filmnek csupán az Egyesült Államok-beli marketingjére 40 millió dollárt költ, elérkezettnek tűnhet az idő a mozgóképes játékszabályok radikális megváltoztatására. A dán filmes projektként indult, s mára sok nemzetet érintő mozgalommá terebélyesedett Dogma 95 a kiáltványformát és a szabálykövetés gyakorlatát alkalmazva a filmkészítésnek egy lecsupaszított, ennélfogva sokak számára finanszírozható módját fogalmazza meg és terjeszti. Ha a Dogma 95 céljai sokrétűek is, kiemelkedő fontosságú közöttük annak a mindinkább uralkodóvá váló filmgyártási rendszernek a meggyengítése, melyet a csillagászati költségvetés s egyebek mellett a vertikális integrációra, a sztárrendszerre és a technikaigényes speciális effektusokra építő marketing és forgalmazás fémjelez. A Dogma 95 1995. március 20-án a párizsi Odéon moziban, a százéves mozgókép tiszteletére rendezett konferencia helyszínén, igen látványos gesztussal intézményesítette magát a köztudat számára. Az egyetlen meghívott dán filmes, Lars von Trier – a tőle nem idegen feltűnéskeltő és provokatív módon – jelezte azon szándékát, hogy el kíván térni a meghirdetett programtól, azután felolvasta a Dogma 95 kiáltványát s az úgynevezett Szüzességi Fogadalmat, majd miután a jelenlévők közé szórta a piros röplapokat és kijelentette, hogy további részleteket nem tud közölni, elhagyta a filmszínházat. Mint kiderült, a kiáltványt Lars von Trier és ifjú kollégája, Thomas Vinterberg írta alá a Dogma filmkollektíva nevében, amelynek tagja volt még Søren Kragh-Jacobsen és Kristian Levring…
