Altman műfajtörő [anti-genre] filmjei közül talán a legérzelmesebb és legborúlátóbb a McCabe és Mrs. Miller, amely a vadnyugat „megszelídítéséről” szóló klasszikus westernt forgatja fel mindenestől. A film inverz motívumait tekintve – lásd a társadalom kitaszítottjainak újrafelfedezése, valamint a szóban forgó közösség civilizáció általi próbatétele – sok szempontból a Hatosfogat (Stagecoach), a My Darling Clementine (Clementine, kedvesem) és az Aki lelőtte Liberty Valance-t (The Man Who Shot Liberty Valance) című John Ford-filmek műfaji antitézise.
A McCabe és Mrs. Miller mintegy a westernséma képi paródiájával indul: kránról rögzített beállításokban látjuk, amint egy férfi bundában, lóháton, málhás jószágát vezetve baktat a ködös, erdő borította északnyugaton, valamikor a XX. század első évtizedeiben. Az üde „vadon” lágy zöldjei és barnái jól kiegészítik a Leonard Cohen érzelmes balladájában rejlő műfajkritikai fricskát...
