A Metropolison a kurrens témákat számon kérő olvasóban felvetődhet a kérdés, hogy legújabb lapszámunkat miért szenteljük egy olyan filmrendezőnek, aki három éve elhunyt, az utolsó konszenzuálisan jelentős(nek mondott) filmjét másfél évtizeddel ezelőtt készítette, és aki valójában a hetvenes években volt pályája csúcsán.
A kérdésre egyszerű a válasz: kevés aktuálisabb életmű akad a kortárs filmben, mint Altmané, még akkor is, ha ez az életmű már lezárult. Az oeuvre aktualitása abból fakad, hogy művészi és hatástörténeti szempontból legjelentősebb része arra a periódusra – a hetvenes évtizedre – esik, amely számos jelentős kortárs trend bölcsője volt. Ezeknek a trendeknek a kimunkálásában éppen Altman játszotta a főszerepet...