Vajda Judit tanulmányában a thriller műfaj egyik alműfaját, a domestic thrillert vizsgálja – különös tekintettel annak a nyolcvanas-kilencvenes években készült darabjaira (pl. A mostohaapa; Cape Fear – A Rettegés foka; A kéz, amely a bölcsőt ringatja; Szemet szemért stb.). Felvetése szerint annak ellenére, hogy ezekben a filmekben a családot megtámadják, a domestic thrillerek éppen erősíteni akarják a család megrendült intézményét, s feljebbvalóságát szeretnék hirdetni a szingli életforma, az egyszemélyes háztartások felett. Az Idegen közöttünk fejezetben a tanulmány a domestic negatív figuráit vizsgálja, akik már-már az irracionalitásig démonizált alakjukkal a sorozatgyilkosos thrillerek Gonoszainak rokonai. Ezt követően a szerző felveti, hogy a domestic thrillerek feltűnően sok szimbólumot, jelképet, többértelmű motívumot használnak (még az olyan kommersz darabok is, melyektől ezt egyáltalán nem várnánk és nem várnánk el) a beszélő nevektől a hősök fizikai megjelenítésén és ruházatán át egészen a családi boldogságot kifejező háziállatokig és a szimbolikus kameramozgásokig. Ezen filmek nyitányai és zárlatai is különös jelentőséggel bírnak – ezt a szerző több filmpéldán keresztül igazolja. Végül Anyatigrisek címmel a domestic thrillerekben megjelenő női és férfi szerepek válnak vizsgálat tárgyává, s Vajda kitér a filmek konzervatív, esetenként soviniszta világképére is – a domestic alműfaj a feminizmus álcájába bújva is inkább a konzervatív értékek élharcosa. Amíg a hagyományos családi értékek újra és újra veszélybe kerülnek az egyre terjedő alternatív családmodellek miatt, addig ez az alműfaj sem hal ki teljesen.
