Amikor 2001-ben a Metropolis és a Médiakutató közös lapszámot jelentetett meg Média és film címmel, a szerkesztőségi bevezetőben a határok feszegetésének kísérleteként, a film és a média kutatóinak közvetett párbeszédeként jellemeztük vállalkozásunkat. Jelen lapszámunk koncepciója ennek a korábbi összeállításnak a tapasztalataiban és azok részleges felülvizsgálatában gyökerezik. Az ezredforduló amerikai televíziós sorozatkultúrájának ugyanis – akár témaként vagy jelenségként vizsgáljuk, akár abból a szempontból, hogy milyen elméletek és módszertani megfontolások mentén elemezhető – nem az elkülönülések és a határátlépések, hanem a konvergencia a legfontosabb jellemzője.
Intézményi, gyártási, alkotói, műfaji és stiláris szempontból egyaránt azt láthatjuk, hogy itt nem különálló entitások (film és média / a hollywoodi filmipar és az amerikai televízió / hollywoodi filmstílus és televíziós esztétika) kölcsönhatásáról van szó, pontosabban nem lehet és talán nem is érdemes szétszálazni a hatások eredetét. Természetesen felállítható egy olyan narratíva, amely azt emeli ki, hogy milyen filmes technikák, eszközök, stílusjegyek „termékenyítették meg” az amerikai televíziózás és a tévésorozatok világát (vagy épp ezt a hatást konkrétan egyes alkotókhoz, producerekhez köti), illetve, hogy ez az újonnan létrejött „minőségi televízió” sikeresebben és innovatívabban működik, mint a kortárs hollywoodi filmipar...
