Tanulmányom témája az ezredforduló környéki amerikai/angolszász televíziós sorozatok nőképének vizsgálata, az általánosítható jegyekre, illetve a markáns különbségekre (és azok okaira) fókuszálva. Kiinduló tézisem szerint a tömegkultúra ezen ágában, annak elterjedtsége és népszerűsége miatt, világosan kimutathatók a nyugati társadalomnak a nőkre (is) vonatkozó latens avagy manifeszt attitűdjei. Vizsgálatom során párhuzamot vonok a kisebbségeknek a mainstream kultúrában történő reprezentációja és a fiktív női karakterek ábrázolása közt, amennyiben mindkettő egy-egy felnagyított és ennek segítségével eltávolító, egyben a többségi társadalom számára a felismerést megkönnyítő jegy mentén kap jogot a népszerű kultúrába való integrációjához.
Dolgozatomban a kortárs nőkép ezen archetipizált jellegét és az egyes archetípusoknak az egyes sorozatokban létrejövő példáit, illetve módosulásait veszem végig. Elsőként a tradicionális, kétosztatú női szerepek meglétét mutatom ki a legpopulárisabb sorozatokban (24, Hősök, Lost, A szökés): ezek az Anya és a Kurva, amelyek a nyugati keresztény kultúrkör Szűz Mária – Mária Magdolna bináris oppozíciójának modernizált, de alapvető tulajdonságaikban szilárdan rögzített megvalósulásai. A női szereplők testiségének, azaz elsősorban erotizált testként létezésének nyilvánvaló és rejtett (metaforizált) ábrázolására a Hősök című sorozat elemzése révén térek ki.
Ezt követően az ezredforduló új alműfaját, az emancipációs sorozatot és annak nőképét térképezem fel, melynek jellemzője, hogy a két női szerep eltörlése helyett nemcsak megtartja azokat, de két másik, az előző kettőből levezetett, a szinglit mint kortárs nőfigurát sémájába olvasztó és szintén dichotomikus archetípust vezet be: ezek – saját elnevezésemmel – a Bolondos Bölcsész és a Karrierista. A két-két bináris oppozíció jellemzőit és módosulásait a Szex és New York és a Született feleségek című sorozatokban vizsgálom meg...
