Orson Scott Card (ed.): Getting Lost. Survival, Baggage and Starting Over in J.J. Abrams' Lost. Dallas, Texas: Benbella Books, 2006.
Minden a Twin Peaksszel kezdődött. Legalábbis sokunk számára. A David Lynch nevével fémjelzett kisvárosi rejtélysztori volt talán az első olyan televíziós sorozat, ami – legfőképpen az internet kibontakozó technikai lehetőségeinek köszönhetően – képes volt befogadásának individuális aspektusát közösségi élménnyé szélesíteni. Ez a megfogalmazás nem fedi le teljesen a sorozat kultikussá érésének valódi okait; pontosabban definiáljuk a jelenséget, amennyiben a Twin Peaksben a nézői motiváció újfajta manifesztációit találjuk meg.
Ezek például az azonos érdeklődés közösségteremtő erejében (ennek platformját kínálta az internet hajnala), a megszokottól való eltérés felismerésének élvezetében, a kincskeresés toposzát felváltó „kulcskeresés izgalmában”, a „megfejtés örömében”, még inkább a „másokat megelőző megfejtés győzedelmének örömében”, ezzel összefüggésben az „I was first”-kultúra diadalában (ami már a Web 2.0 szülötte) realizálódó szociálpszichológiai érdekek mentén alakítottak ki olyan befogadói attitűdöket, melyek az ezredforduló sorozataiban narratív és PR-stratégia szempontjából elsődlegesen meghatározókká váltak. A „Ki ölte meg Laura Palmert?” kultikus alapkérdésére adható lehetséges válasz(ok)on túl egyéb élvezeteket is kínált – mi több, e válaszok megszületése ellenére mind a mai napig kínál a sorozat...
