Bevezetés
Ez a tanulmány a 24 című tévésorozat és az elővárosi metropolisz kapcsolatával foglalkozik. A televízió és az amerikai kertvárosok – mint a mobilitás és kommunikáció technikai infrastruktúrái – párhuzamosan fejlődtek ki. Írásomban a 24-ben megkonstruált társadalmi nemek, tér, szimultaneitás és dinamika vizsgálatával arra keresem a választ, hogy a televízió miképpen ad továbbra is testet az urbanizmusnak. Ezt követően arra térek rá, hogy a sorozat milyen módon hozza létre a terek molekuláris szerveződését és ezek kapcsolatrendszerét. Végül a befogadás tereit veszem szemügyre, melyeket a sajátos montázsszerkezet, valamint a valós idő és az osztott képernyő által hangsúlyozott szimultaneitás implikálnak. Amellett érvelek, hogy a 24 az említett eszközök segítségével megkérdőjelezi a belső tér és az otthon hagyományos társítását, a szubjektív és társadalmi szerveződés minden hozzá kapcsolódó képzetével együtt. A sorozat olyan városformáció képét tárja elénk, amely különálló belső terek kibernetikus kapcsolatrendszerére épül, s mint ilyen a jövő intelligens városi beltereinek televizuális előfeltételeit hangsúlyozza. Az elővárosi metropolisz már mindig eleve közvetített...
