Az Észak-északnyugatban a témák és jelentések egész sorát fedezhetjük fel: ezek egy része a formából, másik része a formától függetlenül bontható ki, de lényegében mindegyik triviális, mivel másfajta jelrendszerekkel és nyelvekkel váltják ki a filmi jelrendszert, miközben rendkívüli jelentőségtulajdonítással próbálják igazolni és racionalizálni azt az élményt, amit az izgalom, a szórakozás és a műfaji határátlépés jellemez. A formától független tényezők esetében a textusból kimozdulva Hitchcock életművének más mozzanatait idézzük fel, és egyfajta szinoptikus késztetéstől hajtva sztereotipikus módon összekapcsoljuk az itteni árverési jelenetet a nyilvános megjelenés vagy ünneplés olyan más helyzeteivel, amikor a főhősnek – mint egy meztelenséget vagy kivégzést magában foglaló rémálomban – szerepelnie kell a többiek előtt (itt a közönség soraiban ülő és az árverést vezető férfival magánbeszédet folytató Cary Grant épp fordított helyzetben van, mint Robert Donat, aki a 39 lépcsőfokban a színpadon áll, és egy kortesbeszédet rögtönöz)...
