A Frankfurtban és a hozzá hasonló német nagyvárosok szívében élő dél-ázsiai bevándorló közösségek topográfiáját különböző, egymást átfedő térképek és elmozdulások rajzolják ki. Üzletek hada kínál testi és lelki táplálékot mindazoknak, akik távol élnek az illatok, a zene és a vizuális ingerek ama túláradó kavalkádjától, amit az „anyaországuk” – legyen az Pakisztán, India vagy Srí Lanka – oly bőkezűen mér. E diaszpórikus szigetek között a nagyváros hagyományos képe tárul elénk: nemzetközi bankok sokemeletes épületei és elegáns kávéházak, árucikkeiket 5 euró alatt kínáló szupermarketek, török mecsetek és teaházak, valamint vörös bársonnyal bevont kirakatok, melyek különféle jelzésekkel hirdetik, hogy odabent szexuális örömök vásárolhatók. A dél-ázsiai boltok egy párhuzamos világ relikviáival vannak tele: a háromszögletű hennatubusokkal, különféle szamószákkal és esküvői füzérekkel megrakott tálcák mellett a polcokon olyan filmes magazinokat találunk, mint a Stardust vagy a Filmfare, továbbá filmsztárokat, például Shahrukh Khant és Kajolt ábrázoló képeslapokat. A falakat plakátok borítják, melyek komoly- és könnyűzenei koncerteket, vallásos tematikájú előadásokat, illetve a legújabb kasszasiker vetítéseit hirdetik. Ez az a hely, ahonnan „Bollyworldbe” tett utazásom kezdetét vette 1998 augusztusában, amikor elindultam, hogy interjúkat készítsek a dél-ázsiai bolttulajdonosokkal arról, hogy miként vélekednek az Indiai Függetlenség Napjáról. Ám ami a legfontosabb: ez az a hely, ahonnan a számtalan bollywoodi film útnak indul a legkülönfélébb emberek életébe, és ahonnan „Bollyworld” kartográfiája a látható és láthatatlan területeket feltérképezi...
