„Indiában az élet zenével kezdődik és zenével ér véget. Dalokkal köszöntik például az újszülöttet, amikor világra jön... dalolnak és táncolnak az esküvőjén és a halálakor is.”
Kalyanji, zenei rendező
Ez a fejezet a bollywoodi mozi vívmányát olyan kulturális formaként vizsgálja, amely dal- és zenehasználatával a filmet és a populáris kultúrát is felöleli. A fejezet elsőként a dal és a zene eredetét tárja föl a bollywoodi filmben, valamint megvizsgálja, hogyan viszonyul a dal és a zene a filmek narratívájához és ökonómiájához. Ezután szemügyre vesszük a bollywoodi film stílusjegyeit és gyártási folyamatát, és figyelmet szentelünk a kortárs bollywoodi film egyik visszatérő témájának: hagyomány és modernitás összeegyeztethetőségének. Majd a Hum Aapke Hain Koun..! (Ki vagyok én neked?!, r.: Sooraj Barjatya, 1994) című film kulcsfontosságú zenés pillanatainak elemzésével folytatjuk. Az említett mű a bollywoodi filmgyártás egyik legnagyobb kasszasikere, egy látszólag konzervatív szerelmi történet, amely a hagyomány és a modernitás közötti feszültséggel játszik el. A film elemzésekor – túllépve a filmrendező teljesítményén – azt vesszük fontolóra, vajon mivel járulnak hozzá a műhöz a zenei rendezők, valamint a zenészek, a dalokat feléneklő előadóművészek és a színészek. A cél, hogy megmutassuk, a bollywoodi film és a zene között olyan szimbiotikus viszony áll fenn, amely határozottan eltér a nyugati filmes modelltől, és központi jelentőséget tulajdonít a dalnak, a zenének és a táncnak a film esztétikájában...
