Artaud, Antonin

A kagyló és a lelkész

Nyers forgatókönyv


A kamera egy feketébe öltözött férfit mutat, aki valamilyen folyadékot adagol különböző méretű üvegekbe. A műveletet egy osztrigahéj segítségével végzi, s a felhasznált lombikokat azonnal össze is töri. Hihetetlenül nagy halom üvegcserép gyűlt már össze mellette. Hirtelen egy ajtót látunk kinyílni, s megjelenik egy jámbor, áhítatos képű, püffedt arcú katonatiszt, melle roskadásig tele kitüntetéssel. Óriási kardot vonszol maga után. Mint valami pók, hol egy sötét sarokban, hol a plafonon tűnik fel. A katonatiszt minden üvegtörésre ugrik egyet. Azután hirtelen a fekete ruhás férfi háta mögé kerül. Kiveszi kezéből az osztrigahéjat. A férfi különös meglepetéssel hagyja. A katonatiszt tesz néhány kört a szobában az osztrigahéjjal, majd kirántva a kardot hüvelyéből, hatalmas csapással kettévágja. Az egész terem beleremeg. Himbálóznak a lámpák, és a remegés minden egyes képén látjuk ahogy a fény megvillan a kard hegyét. A katonatiszt súlyos léptekkel kimegy, s a feketébe öltözött, leginkább lelkésznek látszó férfi, négykézláb követi. Egy utca macskakövein látjuk négykézláb mászni a lelkészt. Utcasarkok suhannak el. Hirtelen feltűnik egy négylovas hintó. A hintóban az előbbi katonatiszt ül, egy gyönyörű, fehér hajú asszony mellett. A lelkész egy sarok mögé bújva nézi az elhaladó hintót, majd inaszakadtából futni kezd utána. A hintó egy templom elé ér. A katonatiszt és az asszony kiszállnak, bemennek a templomba s a gyóntatószék felé tartanak. Mindketten belépnek a gyóntatófülkébe. Ebben a pillanatban azonban a lelkész felpattan és a katonatisztre veti magát. A katonatiszt arca repedezni kezd, a repedések kiszélesednek, majd szétnyílnak: a lelkész karjában már nem egy katonatiszt, hanem egy pap van. Úgy tűnik, hogy a fehér hajú asszony is látja a papot, csak más szögből; közelképek sorozatán át látjuk a pap fejét: édeskés és barátságos az asszony szemében, kemény, keserű és rettenetes, amint a lelkészre pillant. Hirtelen rájuk zuhan az éjszaka. A lelkész karjával megragadja a papot, felemeli és hintáztatni kezdi; körülöttük megszűnik minden, mintha kiszakadnának az időből. A lelkész most egy hegy tetején van; lábainál többszörösen exponált képeken összefonódott folyók és síkságok. A lelkész karja elengedi a papot, s az ágyúgolyóként, szédületesen röpülő dugóként zuhan a semmibe. Az asszony és a lelkész a gyóntatószékben imádkozik. A lelkésznek falevélként ide-oda ing a feje, s hirtelen mintha valami megszólalna benne. Feltűri az ingujját, és óvatosan, gúnyosan, háromszor megkoppintja a gyóntatószék falát. Az asszony felkel. Ekkor a lelkész már ököllel üti a falat, s őrülten feltépi az ajtót. Ott áll előtte az asszony, és nézi. A férfi ráveti magát, letépi a blúzát, mintha a mellét akarná leszaggatni. A nő melle helyett azonban kagylóhéjat talál. Leszakítja és meglengeti. A kagyló csillog a levegőben. Õrjöngve rázza, miközben változik a szín, s egy bálterem tűnik fel. Bevonulnak a párok; egyesek titokzatosan lábujjhegyen, mások feltűnően sürgölődve. A lámpák mintha követnék az alakok mozgását. Minden nőn rövid ruha van, mutogatják a lábukat, kidomborítják a mellüket, hajuk rövidre van vágva. Bevonul egy királyi pár: az előbb látott katonatiszt és az asszony. Elfoglalják helyüket egy emelvényen. A párok merészen ölelkeznek. Az egyik sarokban magányos férfi, körülötte üresség. Kezében osztrigahéj, melynek látványában különös módon elmerül. Lassacskán felismerjük benne a lelkészt. De felborítva mindent, ami útjába kerül, bejön ugyanez a lelkész ugyanazzal a kagylóval, amellyel az imént oly hevesen játszott. Magasra emeli a kagylóhéjat, mintha valamelyik párocska arcába akarná vágni. Ebben a pillanatban a párok megdermednek, a fehér hajú asszony és a katonatiszt semmivé foszlik, s ugyanez a nő a terem másik végén jelenik meg újra, egy nyíló ajtóban. A lelkészt szemmel láthatóan megrémíti ez a jelenés. Kiejti kezéből a kagylóhéjat, s abból, amint eltörik, óriási lángnyelvek csapnak fel. Aztán a lelkész, mintha hirtelen elszégyellné magát, egy mozdulattal magára húzza reverendáját. Ahogy azonban megfogja a reverenda szárnyát, hogy betakarja a combját, az anyag megnyúlik, s hatalmas hálóinggé változik. A lelkész és az asszony eszeveszetten futnak az éjszakában. A száguldást megszakítva különböző helyzetekben fel-feltűnik az asszony: hol hatalmas, felfújt arccal, hol végtelen hosszan kinyújtva a nyelvét, melybe a lelkész mint kötélbe kapaszkodik. Később a mellét látjuk szörnyűségesen felfújódni. A futás után látjuk a lelkészt, amint egy folyosóhoz ér, utána az asszony úszik valamilyen égféleségben. Hirtelen egy kaput pillantunk meg. Egy láthatatlan mozdulatra lassan kinyílik, s látjuk, amint a lelkész hátrálva hív valakit, aki azonban nem jön. Belép egy nagy terembe. A teremben hatalmas üveggömb van. A lelkész hátrálva egyre közelebb kerül hozzá, továbbra is hívogató mozdulatokat téve a láthatatlan ember felé. Érezzük, hogy ez az illető ott van mellette, a lelkész felemeli a kezét, mintha egy női testet ölelne át. Amikor biztos már benne, hogy megragadta az árnyékot, mely valamiféleképpen saját alteregója, ráveti magát, és soha nem látott szadizmussal fojtogatni kezdi. Érezzük, hogy a levágott fejet az üvegbe teszi. Egy folyosón látjuk viszont, amint fesztelenül forgat egy nagy kulcsot a kezében. Végigmegy a folyosón, a folyosó végén van egy kis ajtó. A kulccsal kinyitja az ajtót. Egy újabb folyosóra jut, ennek a végén egy pár áll; megint ugyanazt az asszonyt ismerni fel a túldekorált katonatiszt társaságában. Üldözési jelenet kezdődik. Egy ajtó a kétoldali ökölcsapásoktól remeg. A lelkész egy hajókabinban találja magát. Felkel a fekhelyéről, és felmegy a hajó fedélzetére. A katonatiszt ott van megláncolva. Ekkor a lelkész áhítatba merül, és imádkozni kezd, de mikor felemeli a fejét, s szemmagasságban két összeérő szájat lát, észreveszi a nőt is a katonatiszt mellett, ahol az imént még nem volt senki. A nő teste vízszintesen lebeg a levegőben. Õrjöngés rázza meg. Úgy tűnik, mintha mindkét kezének összes ujja egy nyakat keresne. A keze között azonban csak az ég látszik, a foszforeszkáló tájak – ő maga pedig teljesen fehér; mintha egy kísértet hajózna a cseppkövek alatt. A hajó messze eltávolodik az ezüst tengeren. Közeliben látjuk a fekvő és lélegző lelkész fejét. Félig nyitott szájából a vég szivárog, a szempillái közül ragyogó füst száll fel, összegyűlik a vászon egyik sarkában, s városokká, különlegesen világító tájakká áll össze. Végül egészen eltűnik a fej, s házak, tájak, városok kergetik egymást, összekapcsolódnak, majd elválnak, soha nem látott égbolttá állnak össze, mennyei lagúnákkal, fehéren izzó cseppkőbarlangokkal, s a barlangok alatt, a felhők között, a lagúnákon látjuk a hajó körvonalait újra és újra feketén átsiklani a fehér városok előtt, a víziókból összeállt, hirtelen elsötétedő fehér háttér előtt. Mindenhol kinyílnak az ajtók és az ablakok. A fény beárad a szobába. Milyen szoba ez? Az üveggömbös szoba. Cselédek és takarítónők szállják meg a szobát seprűkkel és vödrökkel, s az ablakok felé tartanak. Mindenhol szenvedélyesen, őrülten, megszállottan sikálnak. Egy feketébe öltözött, szigorú nevelőnő-féle lép be bibliával a kezében, s megáll az egyik ablak előtt. Amint ki tudjuk venni a vonásait, látjuk, hogy ez megint ugyanaz a szép nő. Kint, messze az úton, látunk egy siető papot, s egy kerti ruhába öltözött fiatal lányt teniszütővel a kezében. Egy ismeretlen fiatalemberrel játszik. A pap bejön a házba. Mindenhonnan inasok sietnek elő, s impozáns sorfalat állnak. A takarításhoz el kell mozdítani az üveggömböt, melyről kiderül, hogy tulajdonképpen egy vízzel teli váza. Kézről kézre jár. Időnként mintha látszana benne egy ide-oda úszkáló fej. A nevelőnő behívja a fiatalokat a kertből, hogy megérkezett a pap. A lelkészt és az asszonyt ismerjük fel bennük. Úgy tűnik, őket fogják összeadni. Ebben a pillanatban azonban a kép minden sarkából elkezdenek áradni az alvó lelkész agyából jövő víziók. A képet kettészeli egy hatalmas hajó. A hajó eltűnik, de egy feltehetően égig érő lépcsőn a fejetlen lelkész jön le, egy papírba csomagolt valamivel a kezében. Amikor megérkezik a terembe, ahol mindenki összegyűlt, kiveszi a papírból az üveggömböt. Mindenki feszülten figyel. A lelkész előrehajol, s földhöz vágja az üveggömböt: előbukkan egy fej, melyről kiderül, hogy a sajátja. A fej borzalmas grimaszba dermed. A lelkész úgy fogja a kezében, mint egy kalapot. A fej egy osztrigahéjon fekszik. Ahogy a kagylót a szájához közelíti, a fej olvadni kezd, s feketés folyadékká változik, amit behunyt szemmel megiszik.

II. Forgatókönyv

(a forgatáshoz összeállította: Antonin Artaud)1{A Germaine Dulac által kitörölt vagy áthúzott szavakat kövérrel szedtük [Alain és Colette Virmaux, az írás közreadói]. A rendezői példány eleje hiányzik. A szöveg a 16. oldalon kezdődik. A forgatókönyv a 164. beállítás után megszakad.}  

16/a: Repülés közben a katonatiszt apránként kihúzza a kardot a hüvelyéből.

16: Közelkép a katonatiszt kezében lévő kagylóról.

18: A katonatiszt felemeli a kardját.

19: A fekete ember reménytelenül kiegyenesedik, s füstként megnyúlik.

20: A katonatiszt hatalmas kardcsapással eltöri a kagylót.

21: A terem megnyúlik s füstbe vész.

22: A katonatiszt hanyatt esik.

23: A terem falai megremegnek. Minden remeg.

24: Többszörösen exponált kép a remegő tárgyakról.

25: Kardvillanások. Időnként egy kard hegye látszik.

26: Nyugalom, a terem lecsendesül.

27: A katonatiszt súlyos léptekkel kimegy.

28: Közelkép: a fekete ember négykézláb.

29: Totálkép, amint a férfi kimegy a katonatiszt után.

30: Utcák sora. Kockakövek függőlegesen. A fekete ember végigmászik a kockaköveken. A fekete ember egy kis pont. Totál a fekete emberről [aki négykézláb mászik, aki a katonatiszt mögött megy ki] (Dulac kihúzta, helyette: óvatosan, mint egy macska).

31: Utcasarkok suhannak el a vásznon.

32: Utca. Az utca végén a hintó. A hintó elhalad.

33: A hintó hátulról fényképezve.

34: Egy pár. A katonatiszt, és egy nagyon szép, fehér hajú asszony. Élénk beszélgetés. Ugyanazok megdermedve.

35: Totálkép az utcáról és a meggörnyedt emberről. Az ember figyel.

37: Õrült tempóban csúszik a térdén.

38: A képkivágás az egész utcát mutatja.

39: A fekete ember futva [Dulac: térdelve] Ez a plán többször is felvillan.

40, 41, 42, 43, 44: ua.

45: Templom. A hintó a templom elé érkezik. A katonatiszt és az asszony kiszállnak.

46: Templombejárat. Belépnek.

47: A gyóntatószék felé tartanak.

48: ua. (az I. forgatókönyvben azonban: ebben a pillanatban a lelkész felugrik).

49: A gyóntatószékben ülő katonatiszt.

50: A lelkész felugrik.

51: A gyóntatószék másik felében az asszony.

52: A lelkész ráveti magát a katonatisztre.

53: Küzdelem.

54: A katonatiszt most papi ruhában van.

55: A katonatiszt arca a lelkészé fölött.

56: A felpillantó asszony.

57: A katonatiszt mintha fátylak mögött lenne?

58: A katonatiszt arca repedezni kezd.

59: Az asszony és a katonatiszt többször. 60, 61, 62: ua.

63: A katonatiszt angyali arccal.

64: Küzdelem.

65: A katonatiszt arca elhasad.

66: A lelkész erőlködése.

67. A katonatiszt feje kettéválik.

68. A templom ragyogása.

69: Az összes szereplő fénylő feje.

70: Az éj beborítja a templomot.

71: A szereplőket.

72: A vászon teljesen sötét, szentjánosbogár-félék úsznak át rajta.

73: A kriptafényben a lelkész megragadja a katonatisztet, felemeli és hintáztatni kezdi.

74: A hintáztatás közeliben. A kép közben tótágast áll.

75: Egy sarokban egy darab összegyűlt éjszaka. A vászon többi részét elönti az ég. A katonatiszt teste lassan emelkedik.

76: [Hegy]csúcs (Dulac: szirtcsúcs).

77: [Síkságok és völgyek] (Dulac: a tenger).

78: A lelkész és a katonatiszt összefogózkodva fent a hegyen.

79: A katonatiszt teste kilőtt nyílként elszabadul.

80: Eltűnik mint a nyíl.

81: Kétszer megfordul a füstben.

82: A hegyek szédítően emelkednek.

83: Az ég szédítően zuhan alá. Az ég betölti az egész vásznat

84: Újra a gyóntatószék. A beállítás az asszonyt és a fekete embert mutatja.

85: A férfi feje falevélként bólogat. Megelevenedik. A férfi feltűri az ujját.

86: A figyelő nő.

87: A férfi háromszor koppant az ujjával.

88: A nő fölkel.

89: A lelkész siet.

90: Kinyitja az ajtót.

91: A nő ott áll előtte.

92: A tekintetük.

93: A férfi ráveti magát. A blúz.

94: Kezek a blúzon. A letépett blúz.

95: Füstszerű mellek.

96: A mellek megkeményednek, páncél borítja őket. Kagylóhéj.

97: A férfi letépi a kagylóhéjat.

98: Meglóbálja.

99: Ragyogás.

100: A kagylóhéj jobbról, balról megremeg.

101: Apránként áttűnik egy bálterem. Párok. A lámpák mozgása.

102: A párok áthaladnak.

103: A királyi pár. Emelvény.

104: A királyi pár helyet foglal az emelvényen.

105: Sarok. Üres tér.

106: [Az egyik sarokban egy ember] (Dulac kihúzta).

107: [Újra az üres tér] (Dulac kihúzta).

108: [Kagyló. A terem egy másik sarka] (Dulac kihúzta).

109: Belép a lelkész a kagylóval.

110: Az asszony és a katonatiszt eltűnik.

111: Ugyanez az asszony egy nyitott ajtó előtt. A haja most szőke.

112: A lelkész rémülete

113: A kagyló lángjai.

114: A lelkész a ruhájával viaskodik. Fordított kép. Csak a lába alsó részét látjuk. Toporzékol.

115: Közelkép a reverenda szárnyáról.

116: [Eltávolodik] (kitörölve).

117: A ruhaszárnyak megnyúlnak.

118: A szárnyak között egy út tűnik át.

119: A férfi egy hegyen.

120: Az úton az asszony és a lelkész kergeti egymást.

121: Egyszer a lelkész van elől.

122: Egyszer pedig az asszony.

123: A férfi és a nő váltakozó helyzetekben.

124, 125: ua.

126: Folyosó. A folyosón feltűnik az asszony.

127: Aztán az ég alján.

128: A vaspántos kapu.

129: A kapu kinyílik.

130: Feltáruló sötét terem, hátráló lelkész, egy nagy szoba, közepén üveggömbbel.

131: Kezek, háromszor.

132: A lelkész még mindig hátrál.

133: Keze valamit szorít.

134: Egy fejet tesz az üveggömbbe.

135: Folyosók.

136-140: ua.

141: Egy kulcs a lelkész kezében.

142: Újabb folyosók. 143, 144, 145: ua.

146: Újabb kapuk. A lelkész sorra kinyit minden ajtót. 147, 148, 149: ua.

150: Egy pár a folyosó végén: az asszony és a túldekorált katonatiszt.

151: Üldözés a folyosókon. 152, 153, 154: ua. (a 154 kézzel áthúzva).

155: Az üldözés vidéken folytatódik. 156, 157: ua. (155, 156, 157 áthúzva).

158: Újra a folyosókon. 159, 160, 161: ua. (158, 159, 160, 161 kihúzva).

162: Plafon. (Dulac kézírásával: Plafon, ahol egy pók tanyázik).

163: Többszörösen exponált kép, ökölcsapások egy ajtón.

164: Az öklöket látjuk. Egy hajókabin ajtaja.

 

 

Morvay Zsuzsa fordítása

A fordítás alapja: Virmaux, Alain – Virmaux, Colette: Les surréalistes et le cinéma. Paris: Seghers, 1976. pp. 162–171.

   

Jegyzetek:

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

A Metropolis megjelenését támogatja: NKA (Nemzeti Kulturális Alap), Petőfi Kulturális Ügynökség, ELTE Folyóiratfejlesztési Alap, olvasóink 1%-os felajánlásaikkal

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.