Stőhr Lóránt tanulmánya bemutatja, hogy az angolszász filmtörténetek és -kánonok miként reprezentálják a magyar filmet. A Magyarországon fellelhető angol nyelvű filmlexikonok, enciklopédiák és egyetemes filmtörténetek áttekintésén keresztül a szerző arra keresi a választ, hogy a magyar film mely alkotásai és alkotói bizonyultak maradandónak a nemzetközi hierarchiában, és ez mire vezethető vissza.
A tanulmány első fele a magyar film kronológiájának felvázolása, ahogyan az angolszász filmtudomány látja – különös tekintettel arra a konszenzusra, hogy a magyar film legjelentősebb korszaka a hatvanas-hetvenes évek, illetve Jancsó Miklós a legfontosabb filmrendezőnk.
Ezt követően Stőhr több tényezőt vizsgál meg, amelyek befolyásolják a magyar filmek angolszász kanonizációját: az időbeli távolság, a tipikus-különleges dimenziója, a politikacentrikusság, a fesztiválok és díjak, valamint az emigránsok. A szerző arra is kitér, hogy a konkrét filmeket és rendezőket leszámítva milyen filmkészítőket tartanak még számon (pl. színészek, operatőrök).
