Az elmúlt évtizedekben a magyar filmkritikusok két alkalommal állították össze a magyar filmtörténet legjobb tizenkét filmjének a listáját. Az 1968-as szavazásra (amely a tíz évvel korábbi „Brüsszeli 12”-ről kapta a nevét és lett „Budapesti 12”) a társadalmi és politikai szerepvállalásra épülő magyar újhullám nemzetközi sikerének csúcspontján került sor. A következő években azonban a modern magyar filmek politikai támogatottságukat és a közönség érdeklődését is elveszítették, visszatekintve tehát az láthathó, hogy az 1968-as Budapesti 12 egy korszakot (az újhullámos, modern magyar film aranykorát) lezáró szavazás volt.
A 2000-es szavazás idején a magyar film még a kommunizmus utáni átalakulás végén járt, és politikai érdekessége, nemzetközi visszhangja, valamint közönségtámogatottsága egyaránt gyenge volt. Ez a szavazás (amely elnevezésével – „Új Budapesti 12” – is az 1968-as listára utalt vissza) lényegében a rendszerváltás utáni átalakulást zárta le.
A tanulmány az 1968-ban, illetve 2000-ben kiválasztott „legjobb 12 magyar film” listáját elemzi az elmúlt évtizedek kánonkutatásának szempontjai mentén. Áttekinti a listák keletkezésének körülményeit, majd a redukció és a reprezentáció kérdése mentén vizsgálja a szavazások eredményét (a listákban szereplő filmek időbeli megoszlása, korszakok reprezentációja, kortárs alkotások jelenléte vagy hiánya, művek és alkotók kapcsolata, nemzedékek, irányzatok és műfajok képviselete). Végül megvizsgálja, hogy a 2000-es Új Budapesti 12-es listát mennyiben lehet az 1968-as lista korrekciójának tekinteni.
