Mindennapi életünk során az épületek látványa és érzete a nekik szentelt figyelmet, a rájuk fordított időt és a velük folytatott viszony meghittségét tekintve egyaránt szélsőséges ingadozásnak van alávetve. Az épületekkel gyakorlati célú látogatásaink kapcsán, a hétköznapi rutin során, illetve villanásszerű felfedezések alkalmával ismerkedünk meg. Az architektúra reprezentációjában (legyen szó rajzokról, makettekről vagy a fotorealisztikus, háromdimenziós megjelenítést használó renderelésről) azonban éppen ellenkezőleg, az épületek megközelítése absztrakt és ideális. A filmekben az architektúra érzékelése sokkal inkább irányított, mint a hétköznapi helyzetekben, és kevésbé fókuszált, mint az architektúra reprezentációjának esetében. A fix vászon felé mutató székekkel berendezett, sötét nézőtéren a közönség figyelme és képzelete fokozottan igénybe van véve...
