Nem is olyan rég, a Metropolis posztkoloniális filmelméletről szóló számának összeállításakor egyértelmű volt számunkra, hogy kitüntetett figyelmet kell fordítanunk a távol-keleti filmekre, elsősorban a kínai nyelvű filmművészetekre, mert ezek az alkotások különös fényben mutatják meg a posztkoloniális, egyszerre globális és lokális, vagy éppen glokális, egymást átszövő identitások kérdéseit. A posztkoloniális szám szerkesztése közben határoztuk el, hogy következő összeállításunkat a hongkongi film egyik legismertebb, hazánkban is egyre népszerűbb alkotójának, Wong Kar-wainak szenteljük. Wong életművének elemzésekor olyan témákra és területekre is felfigyelhetünk, amelyek a távol-keleti filmek magyarországi recepciója során jobbára láthatatlanok maradtak.
Wong Kar-wai filmeit ugyanis nem pusztán az újérzékeny, vadromantikus, posztmodern poétika stílusbravúrjainak tükrében lehet elemezni. Életművét leggyakrabban kettősségek és határhelyzetek sorozataként szokás leírni: nyugati és keleti, műfaji és szerzői, közönségfilmes és művészfilmes, modern és posztmodern stratégiák metszéspontjában...
