Amikor az Ashes of Time-ot végre bemutatták 1994 szeptemberének közepén, a vele készített addigi legátfogóbb interjúban Wong első három munkája „összegzésének” nevezte a filmet (a rendező itt a Csungking expresszt a harmadiknak tekintette, bár negyedikként kezdte forgatni). Wongból érezhetően sugárzott a büszkeség, látszott rajta, hogy új filmjét igazán nagy teljesítménynek érzi. Ahogy mondta, minden filmje a visszautasításról vagy a visszautasítástól való félelemről szól, és ezt a témát fejlesztette a végsőkig az Ashes of Time-ban. De a film más szempontból is csúcspontot jelent a rendező pályáján: Wong túlélési képességét mutatja, még a pénzügyi bukást hozó Days of Being Wild után is. Az Ashes of Time újabb nagyköltségvetésű produkció volt, melynek befejezéséhez két év kellett. Még tartottak az utómunkálatok, amikor rekordsebességgel leforgatta és bemutatta a Csungking expresszt. Amikor pedig folytatódtak az Ashes munkálatai, Wong óhatatlanul a Csungkinggal hasonlította össze, és arra a következtetésre jutott, hogy az Ashes of Time „sokkal inkább a lényeget fejezi ki”, sokkal „súlyosabb” és „összetettebb” mind látókörét, mind mélységét tekintve...
