Wong Kar-wai esetében közhelynek minősül műfajokról és a műfajok átalakításáról beszélni, ám a rendező életművét taglaló kritikusok, teoretikusok mindeddig a kiindulópontul használt műfaj lerombolására helyezték a hangsúlyt, és nem fordítottak kellő figyelmet arra, hogy a rombolás közben minduntalan létrejön egy újabb elbeszélésbeli mintázat. A közönségcsalogatóként és narratív kiindulópontként használt akció-műfajok mögött minden alkalommal felsejlik egy másik műfaj, a melodráma műfaja, ami Wong Kar-wai igazi, személyes beszédmódjának tekinthető.
Tanulmányom annak tisztázására törekszik, hogy Wong miként használja ki, forgatja fel és értelmezi át a hongkongi filmipar vezető műfajait, hogyan teremt művészetet a tömegfogyasztásra szánt filmes köznyelvből, és végül miért alkalmas a melodráma Wong nagy témájának, az idő természetének elbeszélésére és megmutatására...
