Tóth Zoltán János tanulmányában Erdély Miklós Verzió című filmjét vizsgálja a narráció és a jelentéstulajdonítás szemszögéből. A tanulmány azt követi nyomon a Verzióban, de kitekintéssel Erdély más filmjeire is, hogy miként válik a montázstechnika a filmes reflexió eszközévé a filmben. A tanulmány első részében Tóth bemutatja, hogy a Verzió faktuális, referenciális értelmezhetőségének lehetetlensége nem egyszerűen a hagyományos narrációs és igazságszervezési sémák lebontását jelenti Erdélynél, hanem az arisztotelészi logika és a nomológ-deduktív eljárások ideologikusságának a leleplezését is. Ezután a szerző vágások és beállítások elemzésével bemutatja, hogy a film materialitásának láthatóvá tétele szintén kritikai mozzanatként értékelhető Erdély filmművészetében. A jelszint bemutatása azt a célt szolgálja, hogy Erdély felhívja magának a médiumnak a működésére a figyelmet és bemutassa azokat a mechanizmusokat, amiket a mozi „sötétjében” nem láthatunk. A tanulmány zárófejezete arra keresi a választ, hogy a montázs mint technika valóban megbízható eszköze-e a médium-, és ideológiakritikának, hogyan szervezi meg a tudatunkat és a percepciónkat a montázs.
