Jarman, Derek

Derek Jarman két verse


Irizáló színek

Ki nem bámulta még gyönyörködve a benzin kígyószerű mintáit a pocsolya felszínén, hogy aztán követ dobjon bele és figyelje a színek kialakulását a vízfodrokból, vagy nem csodálta soha a ragyogó szivárványt, amint a kitörő napfényben egy pillanatra felível a sötét viharfelhők előtt?

A szivárványt, amely a Noéval kötött szerződés volt a nagy vízözön után.

A büszke pávát, a maró kiáltásút, ahogy kinyitja a farkát. Ezüsttel és bársonnyal van beszórva, a szemünk előtt váltogatja a színeit.

Az irizáló opál és holdkő, a hűvös és titokzatos, meg a gyöngyház kagylóhéj. Átfénylő színű szappanbuborékokat, szivárványosakat fújtunk a napsütéses égre; kipukkadtak, eltűntek, ahogy elúsztak.

Az irizáló színek a gyerekkort hozzák vissza, ahogy kaleidoszkóp-szerűen átcsúsznak egymásba.

A szomorú kaméleon vulkán-szürkeség ül a szikláján míg dörög az ég szürke a kabátja és szürke a szíve szürke szemű kaméleon mélyszürkén tűnődve.

Hirtelen vihar szivárványt hozott és kövér cseppekben eső záporozott.

„Ó, szivárványszín mosd le kérlek életem szürkéjét a napi szürkeséget.”

Vihar ezt hallotta és abban a percben felkapta elfújta szivárvány végére ott feküdt a földön egy ragyogó kagyló szivárványos fényes Gyöngyház. Opálos gyöngy ragyogó holdkő benzin a tócsán csillámló buborék Gyöngyház a gyönyöröm.

Áttetszőség

Sabrinám, szépem, Halld szavam, ott, ahol ülsz, Üveges, hűs, áttetsző víz alatt, Ahol hajad dús szövetében Borostyánt és liliomot fésülsz; Halld, régi hősök éltetője Ezüst tónak istennője, Halld szavamat.

Halld és jelenj meg itt e körben Nagy Ókeánosznak nevében, A földrengető Neptún szigonyára... (John Milton: Comus, vagyis a Ludlow-i kastélyban előadott maszkajáték)

„Azért hagytam föl az üveges munkáimmal, mert beláttam, hogy a fénytörő távcsövek tökéletességének igenis megvan a határa. És nem elsősorban azért, amit eddig mindenki gondolt, vagyis hogy nem léteznek a fénytani szerzők előírásai szerint pontosan megmunkált üveglencsék, hanem azért, mert maga a fény különböző törésű sugarak vegyes keveréke.” (Isaac Newton: Optika)

Az idő átcsúszik az óraüvegen, és homok méri.

„Egy homokszemben meglátni a világot.”

Homok és szóda vagy kálium, az üveg receptje.

Az üveggömbben skarlátvörös hóvihar, széttörik a kezemben, vörösre festi a lepedőt. Az üveg a kulcs, amellyel világunkat feltárjuk. Üvegen át tárta fel Galilei a naprendszert; üvegprizma adta Newtonnak a színképet. Ahogy az üveggyártás fejlődött a tizenhetedik században, úgy gyarapodtak a felfedezések. Lencsecsiszolás. Nagyítóüveg. Szemüveg. Átfénylő, kemény és törékeny.

Ha ránézel az üvegre, Ott megállhat szemed; vagy átlépsz rajta kedvedre, s a mennyet kémleled. (George Herbert: The Elixir)

Színek „hiányában” – színtelenségben – mértük meg a csillagokat, alkottuk meg a színképet. Aztán jött a mikroszkóp, hogy fölfedje odabenn a láthatatlant.

A festők fej fej mellett haladtak a tudósokkal. A camera obscurában megragadták a világot. Vajon ez Vermeer titka? A világot üvegnegatívokon ezüstbe rögzítették. Az üveg életfontosságú, akár az oxigén. A Hubble teleszkóp olyan pontosságúra van csiszolva, amit Galilei el se tudott képzelni. Az üveg az értelem sója – áttekintés, melynek átlátszósága behatol a sötét sarkokba.

Van a British Múzeum középkori részlegében egy kis ezüst doboz: a teteje apró gyöngyökkel van borítva, amiket kristálylencse nagyít fel. Ámulattal megyek megnézni ezt a dobozt.

1972-ben egy csupaüveg házban aludtam a Bankside-on – üvegezett édenkert, könnyen fűthető a fagyos télben, praktikus megoldás.

Hol jelent meg az üveg a filmjeimben?

Eltorzult arcok, az üveghez nyomódnak. Bolond a Jubileumban, meg Ariel a Viharban. Van-e még robot.

A metszett gyémántüveg táblák az Angyali párbeszédben. Üvegek és kék kréta.

A prizmák A nap árnyéka és a Tükörművészet középpontjában. A Wittgensteinban Zöld úr, a Báj és Idegenség Kvarkja fényglóriát villant hátrafelé a kamerába. A fény kitörli a képet.

Sok évvel ezelőtt teáztam Philip Johnsonnal az ő üvegből épült házában. Az üveg modern dolog volt. Üvegen keletkezik a szférák időtlen zenéje.

Egy jelenés foszforeszkál Áttetszően kísérteti szememben Villódzik a csillagfényes egekben Átsütnek rajta a csillagok Fényesen, mint a csillagszóró.

A kísértet, Átlátszó Úr Valahol nagyon régről Rozmárokon tipegve Úszik a folyosó-végről

Hideg lehelet-buborék Kísértetet még sose láttam.

Átlátszó Úr oly áttetsző Kristályos vízi rák, Átfénylő üveg verőér Nyílik és zárul Átderengő Medúza A mély esernyője.

A kísértetek, úgy hallom Menekülnek A hajnali félvilágban Mikor a fekete madár szól Kibontják szárnyukat jól És verdesve mint denevér A padlásra röpülnek De Átlátszó elkápráztat Még napsütésben is Táncol a júniusi forróság Levegő-fodrain Csillámló kísértet.

Várja a nap lementét Aztán lejön a folyosón Ma megváltoztatta nemét Nő, aki habselyem ruhát visel Oly finomat, hogy a menyasszony Áthúzhatná jegygyűrűjén Szitakötő ibolyántúli szárnyakkal Lányruhája zizeg Ahogy eltűnik a gyémánt Ablaktábla mögött A falak tükreiben Nem látszik semmi sem. Ez a nő lesz Átlátszó Uram? Ha megint erre úszik Mint Della egyik hölgye Átlép időn és nemen Szakálla üvegfonadék Ujjaim közé csúszik Lányos kacagással.

Azt hittem a kísértetek némák Mint a szentjánosbogár Opálos derengő lények Kikre csak árnyék vár Ó, hogy fecsegnek Elsőbálosok a kristálylépcsőn állva Irizáló anyagból

Üveges csillárokat lengetve flitteres foxtrottot táncolnak Gépzongorás szellemek Himbálódzó hínárok Hármastánca.

Ahogy eltűnik előlem Iszom az iszonyra Életvíz-pálinkát Fényes jelenléte Volt és nincs.

Nádasdy Ádám fordítása

A fordítások alapja: Iridescence. In: Jarman, Derek: Chroma. London: Vintage, 1995. pp. 145–146.; Translucence. In: ibid. pp. 147–151.  

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.