Dokumentumfilmek a szabadság bűvöletében  

Közismert, hogy az 1956-os forradalom a kádárizmus alatt az egyik legfőbb tabutéma volt, és ez a filmgyártásban is megmutatkozott. Ha készültek is tényfeltáró dokumentumfilmek, bemutatásukra csak 1988-tól kerülhetett sor.2{Szűkebb közönség már korábban is láthatott állami propagandától mentes filmeket. Pl.: Epizódok M. F. tanár úr életéből (Portréfilm Mérei Ferenc pszichológusról. Rendező: Forgács Péter. Operatőr: Mész András. Balázs Béla Filmstúdió, 1987.), A Dunánál (Magyar Bálint és Schiffer Pál filmjében egy alföldi falu hét lakója idézte fel életének utóbbi negyven esztendejét. Operatőr: Balog Gábor, Káplár Ferenc. Hunnia Filmstúdió–Magyar Televízió, 1987).}

Ebben az évben a legnagyobb hatású alkotás Ember Judit ötrészes filmje, a Menedékjog3{Operatőr: Mertz Loránd. Balázs Béla Filmstúdió. A film szövegkönyve 1989-ben kötetben is megjelent (Bp., Szabad Tér).} volt. Akkoriban az érdeklődő közvélemény döntő többsége vajmi keveset tudott az úgynevezett Nagy Imre-csoport történetéről: a november 4-i szovjet intervenció kezdetén hogyan kaptak menedéket Nagy Imréék a jugoszláv nagykövetségen, milyen módon vezették félre, majd rabolták el őket, hogyan telt a romániai fogságuk, miként állították őket a bíróság elé. Az ötrészes filmben az alkotó külön-külön beszélteti az egész eseménysor részeseit, így bár a történet fő váza mindig ismétlődik, a személyes felidézés mégis minduntalan új információkat, izgalmakat tár elénk. Mindez 1988-ban. Egy ilyen tizenegy órás film csak kivételes történelmi időszakokban tarthat számot jelentősebb közérdeklődésre.4{Ehhez a témakörhöz kapcsolódik Peter Kassovitz filmje Rainer M. János szereplésével. A Nyomozás egy emberrablás ügyében (Operatőr: Vásárhelyi Károly. La Sept, ARTE/INA, Duna TV, 1996) helyszínről helyszínre követi az egész eseménysort. Ember Judit Snagovi gyerekek című alkotásában (Operatőr: Mertz Loránd. BBSA–MTV, 1987–1996) a „Nagy Imre-csoporttal” Romániába internált gyermekek harmincegy évvel később egy találkozón idézik fel a történteket. Ehhez a témához kapcsolódik Varga Andrea „Ma két hete vagyunk Romániában” műve is (Operatőr: Mihail Grigoriu. Duna Műhely, OSZK Történeti Interjúk Videotára, 1997). A filmet a helyszínen forgatták, a volt titkosszolgálat tagjainak elbeszélése és levéltári források felhasználásával. 1999-ben ugyancsak a romániai száműzetésről A misszió címmel készített filmet Ember Judit (társrendező: Varga Andrea, operatőr: Mihail Grigoriu).}

Más jellegű emlékezésről forgatott ekkoriban, június 16-án, Nagy Imre és pertársai kivégzésének harmincadik évfordulóján a Fekete Doboz Videofolyóirat.5{A 301-es parcella. Alkotók: Dér András, Elbert Márta, Ember Judit, Havas Gábor, Jávor István, Lányi András, Pesty László.}

A párizsi Pere Lachaise temetőben felavatták az 1956-os magyar forradalom áldozatainak emlékművét, miközben Budapesten, a 301-es parcellában, a még jeltelen síroknál, a Hősök terénél és a belvárosban – a rendőrség brutális fellépése közepette – illegális megemlékezés folyt. Mai szemmel már csak a budapesti képsorok érdekesek, amelyekből szívesen látnánk többet, csak hát a karhatalmisták gumibotozását figyelembe véve még annak is örülhetünk, hogy nem volt sikertelen a forgatás.6{A Fekete Doboz Videofolyóirat a továbbiakban is forgatott az évfordulós utcai megemlékezéseken, 1988. október 23-án, november 4-én és 1989. március 15-én. (Még kér a nép. Alkotók: Betlen János, Dér András, Elbert Márta, Jávor István, Lányi András, Pesty László.)}

A rendszerváltás első éveiben készültek a szó klasszikus értelmében vett izgalmas alkotások, amelyek forgatókönyvét elsősorban a váratlan szituációk szolgáltatták. Ilyen volt Schiffer Pál filmje, az Engesztelő 1956–89.7{Forgatókönyvíró: Schiffer Pál, Dávid János, Geskó Sándor. Operatőr: Andor Tamás. Budapest Filmstúdió Vállalat, 1989.}

1956. december 13-án, öt nappal a salgótarjáni sortűz után a karhatalmisták megkínozták és meggyilkolták az acélgyári nemzetőrség két vezetőjét, Hadady Rudolfot és Hargitay Lajost. Erről az eseményről a közvélemény 1989-ben még mit sem tudott. Az alkotók a „terepen” e két ember halálának körülményeit nyomozzák. A forgatás közben derül ki többek között az, hogy a két özvegy közül csak Hargitayné keresi az igazságot, Schifferék vele, valamint két lányával keresik fel a szemtanúkat és a hatóság több képviselőjét, így a tragédia körülményei is mindinkább körvonalazódnak. E témához kapcsolódva készült el a Ledöntött útjelzők I–II. is.8{Rendező: Schiffer Pál. Operatőr: Andor Tamás, Bélafalvy Balázs, Mertz Lóránd. Budapest Filmstúdió Vállalat–MTV, 1989–90.} Nyolc hiteles szemtanú párhuzamos elbeszéléséből bontakozik ki a salgótarjáni sortűz története, amely negyvenhat halálos áldozatot követelt, kilencvenen pedig megsebesültek.

Ekkoriban mutatták be Erdélyi János és Zsigmond Dezső filmjét egy másik sortűzről, a mosonmagyaróváriról (Vérrel és kötéllel9{Operatőr: Mertz Loránd, Sára Balázs. Mozgókép Innovációs Társulat, 1990.}), amely hasonló tragédiával járt (ötvenkét halott, nyolcvanhat sebesült), mint a salgótarjáni. A határőrség október 26-án tüzet nyitott a tömegre, és ezt követően három tisztet meglincseltek. Az alkotók nem elégedtek meg azzal, hogy mindkét oldalt meghallgatták, ha kellett, a feleket is szembesítették, s ez egyszerre volt váratlan és feszültségkeltő. Megszólalt Dudás István, a határőrlaktanya akkori parancsnoka is, mégpedig azon visszaemlékezők előtt, akik szerint a tűzparancsot kiadta. Dudás tagadta, hogy ő vezényelt volna sortüzet, és támadói ezt nem tudták minden kétséget kizáróan bizonyítani. A film csúcspontja mégis az volt, amikor kamera elé állt egy olyan határőr, aki elismerte, hogy eleget téve a szégyenletes parancsnak, annak idején géppuskával lőtt az emberekre, és megismerhettük az ő álláspontját is. Ilyen jelenetek a későbbi dokumentumfilmekben nemigen vannak.10{A szerzőpáros ugyanebből a tárgykörből, Varga Erzsébet főiskolás, a sortűz egyik áldozata emlékére is készített filmet (Ameddig a harang szól. MTV, 1992.).} A győri körzet két dokumentaristája ekkoriban a két legismertebb, legjelentősebb helyi forradalmi személyiség, Földes Gábor színházi rendező és Szigethy Attila, a Dunántúli Nemzeti Tanács elnökének életéről, tragikus sorsáról is forgatott.11{Nem lehetek, míg élek, bátortalan, illetőleg Lába nyomán kinőtt a fű. MTV, 1991.}

A rendszerváltáshoz erősen kapcsolódik még Ember Judit Újmagyar siralom című alkotása.12{Operatőr: Mertz Loránd. Fekete Doboz Videofolyóirat (különszám), 1989.} Miután 1989 tavaszán a KB engedélyt adott Nagy Imre és kivégzett pertársai újratemetésére, a film – hozzátartozók, barátok, orvosok bevonásával – végigköveti a holttestek exhumálását és a jelöletlen sírok feltárását. Ezt a háromórás filmet ma már nem sokan néznék végig.

Zsombolyai János opusában (Halálraítéltek 195613{Operatőr: Nyíri Béla. Történeti Interjúk Tára, Soros Gyűjtemény, Budapest Filmstúdió, 1990.}) öt olyan egykori forradalmár szerepel, akiket a kádári igazságszolgáltatás halálra ítélt, ám valamiképpen mégis megmenekültek a kivégzéstől.14{Név szerint: Dobrosi Lajos, Fónay Jenő, Márton Erzsébet, Mécs Imre és Obersovszky Gyula. Obersovszkyval már egy évvel korábban is készült egy riportfilm (Egy halálraítélt vallomása. Rendező: Fehéri Tamás. Operatőr: Máriássy Ferenc. MTV, 1989).} Elmondásaikból a nézők megismerhették 1956 történetének számos, addig szinte ismeretlen epizódját. A visszaemlékezések értékét növelte, hogy akkoriban még nem álltak rendelkezésünkre a levéltári források. Később, a kilencvenes évek derekától valahogy megváltoztak ezek az emlékek, erre még visszatérünk.

Böszörményi Géza és Gyarmathy Lívia alkotása („…Hol zsarnokság van…”15{Operatőr: Horváth Adrienne, Ramm László. Mozgókép Innovációs Társaság–MTV2, 1990.}) egy „munkásmozgalmi” karrier derékba törését eleveníti fel. Ilyet sem láttunk addig. Sárközy Endre meséli el élettörténetét: 1945-től a MKP funkcionáriusa lett, 1951-ben a Katonai Bíróság bírájává nevezték ki. 1955-ben az igazságügy-miniszter helyettesévé avanzsált. 1956. november 4-e után ő dolgozta ki a statáriális rendeletet. A kivégzésekkel viszont már semmiképpen nem tudott azonosulni, inkább segédmunkásként helyezkedett el.

Ehhez az 1989–90-es időszakhoz kapcsolódik két 1991-es film, a Fekete Doboztól A barikád gyermekei16{Szerkesztő: Lovas Zoltán. Operatőr: Mencseli Tibor.} és Gazdag Gyula rendezésében a Magyar krónikák (Chroniques hongroises)17{Operatőr: Szabó Gábor. Francia–magyar koprodukció, RAI3–RTSR–RTBF–MTV1.} A Fekete Doboz a forradalom idején a „barikád” két oldalán állók gyermekeit18{Földes György, Hegedűs István, ifj. Komócsin Zoltán, ifj. Marosán György, Mécs Mónika, Rosdi Pál, Vásárhelyi Mária.} hozta össze, hogy beszéljenek szüleikről, illetve arról, hogy miként élték át a forradalmat és következményeit.

Gazdag Gyula filmje rávilágított egy súlyos, azóta sem tisztázott tragédiára a forradalom idejéből. Szűcs István exforradalmár elmondása szerint a kiskunhalasi lövészezred október 26-án foglyul ejtett egy kilencfőnyi felkelőcsoportot – amelynek ő is tagja volt –, és a nemzetközi konvenciókat súlyosan megsértve agyonlőtték foglyaikat, a mészárlást csak Szűcs élte túl. Az ő vallomása főleg akkor válik meggyőzővé, amikor szembesítették egy résztvevővel, aki semmire sem akart emlékezni.

A kilencvenes évek első éveiben mindinkább elcsitult az érdeklődés ’56 iránt, egyrészt, mert a téma kezdte elveszíteni kuriózumjellegét, másrészt, mert a forradalom és szabadságharc kérdésköre az aktuálpolitika uszályába került. Ettől kezdődően az e korról szóló dokumentumfilmek már távolról sem olyan drámai közegben játszódtak (és nem is játszódhattak), az alkotók ekkortól rendszerint „hiánypótló” és/vagy „emléket állító” műveket készítettek.

A rendezők közül csak Magyar József tűzte ki célul, hogy az egész forradalom történetét (előzményével, utóéletével együtt) teljességében és objektíven bemutassa. Így készült el A mi forradalmunk című ötrészes, hét és fél órás film.19{Operatőr: Vékás Péter, Kőszegi Gyula. Fórum Film Alapítvány, 1994.} Habár szerkezetileg kiváló alkotás, kitűzött feladatát Magyar mégsem oldotta meg. A szempontok és a szereplők kiválasztása több esetben támadható, a tárgyilagosság néhol megtörik az alkotó előítéletein és tévedésein.

Portréfilmek

1991-től legnagyobb számban portréfilmek készültek a forradalom fő- és mellékszereplőiről. Mivel e műfajban a történeti hűség a legfontosabb mérce, megállapítható, hogy a politikusokról, írókról és általában az értelmiségiekről készült alkotások többnyire lényegesen jobbak, mint a forradalomhoz spontán módon csatlakozó felkelőkről szólók. Az értelmiségiekről eleve sokkal több hiteles adat áll az alkotók rendelkezésére, és a megszólaló pályatársak jóval árnyaltabb képet (sőt, teljes életpályát) tudnak megrajzolni az adott főhősről, mint az utca forgatagából megmaradt emlékképekre alapozott beszámolók.

A forradalom legismertebb személyiségeiről, Nagy Imréről és pertársairól természetesen már a kilencvenes években készültek filmek. A „hiánypótlást” és az „emlékállítást” az ekkoriban mindinkább radikalizálódó szélsőjobb kisajátítási kísérletei, az egykori pártellenzéket és általában az antisztálinista baloldalt rágalmazó gyalázkodásai is indokolták. E filmek közül három, a Losonczy Géza (1917–1957) I–II., a Volt egy ember (Donáth Ferenc élete) és a Gimes Miklós különös élete20{Operatőr: Nyíri Béla. Soros Gyűjtemény, MTV, 1991, 1993, illetőleg 1997.} Hanák Gáborhoz és az OSZK Történeti Interjúk Videotárához kapcsolódik.21{Ehhez a sorozathoz vehető a Haraszti Sándorné, született Gróf Irén visszaemlékezéseiből, 1990-ből, a Bibó István emlékiratok I–II., 1991-ből és a Méray Tibor a Nagy Imre-csoportról, 1994-ből.} A negyvenedik évfordulóra készült dokumentumfilm Nagy Imréről22{Nagy Imre élete és halhatatlansága I–II. Rendező: Bohó Róbert. MTV. A teljességhez hozzátartozik, hogy 1989-ben Sólyom László rendezésében már bemutattak egy Nagy Imréről szóló filmet (Viharos emberöltő), de ez az alkotás nem interjúkra, hanem archív felvételek felhasználására épült.} és Szilágyi Józsefről23{A cívis forradalmár. Rendező: Fekete Gábor. MTV.}, egy évvel korábban Vásárhelyi Miklósról24{A történelem viharában I–III. Rendező: Zolnay Pál. Operatőr: Czabarka György. MTV. Ez a film nagyobb részben családportré.}. E művek egész életutakat mutatnak be, archív anyagok bőséges felhasználásával. A szereplők25{A leggyakoribb interjúalany: Vásárhelyi Miklós. A második: Hegedűs B. András.} hitelesek, az érdeklődő és jó „ülőképességű” néző sok információt szerezhet, sőt alapos ismeretekre tehet szert a huszadik századi magyar történelemből. A per V. rendű vádlottjáról, Maléter Pálról készült film26{Maléter I–III. Rendező: Szobolits Béla. Operatőr: Kőszegi Gyula. Fórum Film Alapítvány, 1993.} eltekint az életút ábrázolásától, csak a volt honvédelmi miniszter 1956-tal kapcsolatos tevékenységét, és az őt ért retorziót mutatja be. A „nagyimrések” közül a szélsőjobb Maléter jó hírnevét kezdte ki legeredményesebben, ezért az alkotó igyekezete leginkább a tények tisztázására irányul: a film minden bizonnyal sikerrel számíthat a közönség józanabb részének meggyőzésére.

Hegedüs András exminiszterelnök nem véletlenül szerepelt gyakran a dokumentumfilmekben, sőt kifejezetten róla is készült több alkotás már 1983-tól.27{Például: Találós kérdések. Rendező, operatőr: Jávor István. Szerkesztő: Berkovits György. Balázs Béla Filmstúdió, 1983., Miniszterelnökök Magyarország XX. századi történetében. Rendező: Róna Péter. Operatőr: Zalányi Ferenc. Fórum Film Alapítvány, 1995. E filmek közös jellemzője, hogy egyszereplősek.} E rendkívül ellentmondásos életpályáról a legmegrázóbb filmet unokája, az Ausztráliában élő Peter Hegedüs rendezte28{The Grandfathers and the Revolution. Ausztrál film, 1999.}. Noha a mű ily módon szubjektív nézőpontból készült, drámaiságát végsőkig fokozta, hogy a fiatal Hegedüs nem kerülte meg a legkínosabb kérdéseket sem, és szembesülnie kellett azzal is, hogy a forradalom több jelentős szereplője még mindig engesztelhetetlen nagyapja irányában. Hasonlóan személyes hangvételű ifj. Gimes Miklós szüleiről szóló filmje29{Mutter. Svájci-magyar koprodukció. Operatőr: Pio Corradi. 2002.}, csakhogy ebben a műben a fájó kérdések elsősorban nem a mártíromságot szenvedett apa „szektás” korszakára, hanem a szülők privát szférájára vonatkoznak.30{„Családi” film készült Bak Jánosról is, aki a Magyar Értelmiség Forradalmi Bizottságának volt tagja: Mindenhol jó, de legjobb otthon. Rendező: Gamma Bak. Operatőr: Michael Krause. R&F Filmproduktion, Berlin, 1992.} Készült egy önportré is: Az én 56-om, ez Dékány István őszinte „önvallomása”31{Operatőr: Bucsek Tibor. MTV Dokumentum Stúdió, 1996.} Példás volt az, hogy miután elbeszélte emlékeit, átnézte periratát, korrigálta tévedéseit. Ez távolról sem mindenkinek sikerül.

Fontos portréfilm készült a forradalom egyik legvitatottabb egyéniségéről, Dudás Józsefről, a Nemzeti Bizottmány elnökéről is.32{Akit a vihar felkapott I–II. Rendező, Operatőr: Puszt Tibor. Szerk.: Baló A. Péter. MTV, 1995.} Dudás már ifjúkorától komoly politikai múlttal büszkélkedhetett, ám ennek bemutatására – ellentétben a fentebb említett alkotásokban feltűnő személyiségekkel – csak kevéssé nyílt lehetőség. Dudás forradalmi szerepvállalása, küzdelme, tragédiája azonban – több szemtanú valótlan közlései ellenére – hitelesen felidéződött.

Mint említettem, a tényszerűségek arányai a felkelőkről szóló portréfilmek esetében – az alkotók legjobb szándéka ellenére is – lényegesen rosszabbak. Nyilvánvaló, hogy a többnyire spontánul alakuló események sűrű forgatagában, amikor a résztvevők alig ismerhetik meg egymást, az élményeik pontatlanul raktározódnak el, és jelentősen eltérnek egymástól. Könnyű elképzelni, hogy ezek után mi marad meg az emlékekben negyven év múlva. Megfigyelhető, hogy 1989-től fokozatosan romlik a valósághű interjúk készítésének lehetősége, mivel a veteránok, még sokkal inkább az álveteránok egymásra találása tisztázás helyett inkább további torzításokhoz vezetett.33{Ez könnyen kimutatható a Háború '56-ból (Rendező: Ordódy György. Duna TV, 1997), ahol számos egykori felkelő és magát felkelőnek mondó szereplő ad interjút.}

Két film készült a Széna tériekről, konkrétabban két fiatal nőről, Márton Erzsébetről34{Széna tér '56 (Márton Erzsébet). Rendező, Operatőr: Lugossy István. Fórum Film Alapítvány, 1993.} és Tova Meyerről35{Magyarország levegőjét szívtam. Rendező: Ordódy György. Operatőr: Dörflinger László. Hunniafilm–Nova Civilis Kft., 1994.} (1956-ban Sáfrány Jánosné), akik a fegyveres csoport tagjai voltak. Közös jellemzőjük, hogy ők, a két főszereplő nyújtja a legszerényebb teljesítményt igazmondás terén, ám értékrendjükben kiemelten fontosnak mutatkozik a humanitás, az emberi jogok érvényesítésére való törekvés. Fontos különbség viszont, hogy míg az előbbi filmben az alkotók törekedtek a valóság bemutatására, az utóbbi inkább propagandisztikus célból készült.

Az alkotói feltételek kedvezőbbek a két legendás felkelőparancsnok, Angyal István36{Tűzoltó utca 1956. Rendező, Operatőr: Lugossy István. Fórum Film Alapítvány, 1996.} és Iván Kovács László37{„Mindig új élet lesz a vérből” (Im memoriam Iván Kovács László). Rendező: Filep Tibor. Operatőr: Máthé Gábor. Magyar Történelmi Filmalapítvány támogatásával, Duna TV, 2003.} portréjához. Bár mindketten a kádárista retorzió áldozatává váltak, így csak néhány fotón láthattuk őket, fennmaradt több olyan vallomásuk, amelyek már önmagukban is igazolják, hogy két kivételes személyiségről van szó. A szemtanúk visszaemlékezései azonban vegyes színvonalúak.

Lugossy István Az áldozat című filmjében38{MTV, 1994.} a „Péterfy forradalmi kórház” önkéntes mentősének, az 1958-ban kivégzett Péch Géza mérnöknek állít emléket. A visszaemlékezők valósághűen rekonstruálják az eseményeket. E mű szerzői értékelése a legtámadhatóbb: ha azt állítjuk, hogy Péch Gézát ártatlanul ítélték el, akkor voltaképpen tagadjuk forradalmi szerepét. Márpedig Péch nemcsak bátor önkéntes sebesültszállító volt, hanem az ország függetlensége és demokratizálódása iránti elkötelezettségét is bebizonyította.

A megtorlás témakörében készültek több forradalmárt bemutató portréfilmek. Az Oly távol messze van a hazám39{Rendező, operatőr: Góczán Flórián. Szerk.: Méry Zsuzsa. 1956-os Kht., 2000.} öt olyan, külföldről visszajövő kivégzettről szól, akiket Kádárék vezettek félre amnesztiafelhívásukkal. A Fellebbezésnek helye nincsben40{Rendező, szerkesztő: Pap Ágnes. Operatőr: Karácsony Sándor. MTV, 2002.} négy ismertebb mártír özvegye – dokumentumfilmek bevált szereplői – nemcsak a megtorlásról, hanem a forradalom keserű utóéletéről is beszél.

Számos olyan portréfilm is készült, amelynek alkotói kevésbé törekedtek az általuk választott téma több szempontú bemutatására, beérték hősük kizárólagos szerepeltetésével.41{1988-ban New Yorkban még valószínűleg inkább csak archiválás céljából készült ilyen film (Király Béla tábornok és professzor. Rendező: Bokor Péter. Operatőr: Marczali László. OSZK TIVT Soros Gyűjtemény), majd a felkelők közül Wittner Máriával („Én mindig szerettem a fényt”. Rendező, operatőr: Sólyom László. MTV, 1992.) a munkástanácsosok közül Zolcsák Istvánnal (Málló rögök közt szilárd sziklák. Rendező: Paulus Alajos. Operatőr: Herrach László. MTV, 1992.), a horthysta múlttal vádolhatóak közül Kásás Andorral (Arckép sötét háttérrel. Rendező: Kisfaludy András. Operatőr: Csukás Sándor. Duna TV, 1993.), a műegyetemisták közül Marián Istvánnal (Rendező: Kis Klára. Operatőr: Bodrossy János és Vékás Péter. Kis-filmstudió, 2002) következett. Ilyen film volt Czene Ferenc portréja is (A hegesztőszemüveges ifjúmunkás. Rendező, operatőr: Csányi Miklós, Hollai Iván, Wonke Rezső. Duna TV, 1996.), amely talán az összes ’56-os film közül a legszerényebb tartalommal bír, vagy Naszlady Attila orvosprofesszorral készített riportfilm (Pulzusszáma ’56. Rendező: Nagy György. Video-Plan Studió, 1998.), amely a forradalom két hős katonája, Maléter ezredes és Hollmann Gábor főhadnagy lejáratását tűzte ki fő célul – bizonyítékok nélkül. A Bánkuty Géza életútjában pedig (Rendező: Galamb Margit. Szerkesztő: Ordódy György. Duna TV 2002.) egy valóságos Háry Jánost ismerhetünk meg. Más jellegű portréfilm készült dr. Tamáska Loránd törvényszéki orvosszakértővel, aki szakemberként a kényes feladatairól beszélt, amelyekkel a hatalom birtokosai megbízták. (A halottak jó emberek. Rendező: Fuzik János. Operatőr: Kiss Róbert. Fórum Film Alapítvány, 1994.) A későbbiekben még teszek említést egyszereplős dokumentumfilmekről.}

Helytörténeti, eseménytörténeti és csoportokról szóló filmek

A kilencvenes évek elejétől napjainkig több helyhez kötődő dokumentumfilm született, elsősorban a nagyobb vidéki városok és egyes budapesti körzetek forradalmi eseményeiről. A rendezői alapelv hasonló az eddig tárgyalt filmekből ismerttel: az alkotók megszólaltatják a főbb résztvevőket, így közösen rekonstruálják a forradalmi eseményeket és a megtorlást. Mivel e helyszínek történései többnyire országos jelentőségűekké váltak, az értő közönség nem érzi azt, hogy e művek csupán lokálpatriótáknak fontos. A miskolci eseményekről Ember Judit42{Diákparlament 1956, Miskolc. MTV, 1991.}, a debreceniekről Filep Tibor43{Az a nap a mienk volt (október 23.) és Diákok a vádlottak padján. Operatőr: Máthé Gábor. Duna TV, 2000.}, a szegediekről Paál István44{Októberi nyár, nálunk. Operatőr: Kiss Róbert. MTD Film, 1993.}, Váraljai Tamás45{Szeged 56. Operatőr: Bodnár Imre. Szerk.: Horváth Tamás. Duna TV, 1996.}, illetőleg Bubryák István46{Determináció. Operatőr: Újházi Iván. MTV Rt–Szegedi Stúdió, 1996.}, a veszprémiekről Kiss Róbert47{Emlék élőnek, holtnak és Mindig több. Fórum Film Alapítvány, 1994, illetőleg 2000.} és Oláh Gábor48{Rekonstrukció. Dunatáj Alapítvány, 2001. A film nem csak a veszprémi eseményekről, hanem a deportációról is szól, erre a témára még visszatérek. Jelentős alkotások készültek kisebb helységekről is: Szőke András Dél-Alföldön forgatott (Hétköznapi történelem. Cinemart, 1994), Kiss Róbert Kesztölcön (Kesztölci krónika I–III. Fórum Film Alapítvány, MTV Szegedi Körzeti Stúdió, 1990), Sára Sándor pedig a csurgói járásban (Aki magyar, velünk tart I–II. Objektív Filmstúdió, 1993). Húsz falun élő fiatalról szól a Büntetésük 186 év (Szerkesztő: Domonkos László. Operatőr: Wonke Rezső. Duna TV, 1995.), akiket röpcédulázásért a rabbányákban dolgoztattak, de csolnoki fogságuk idején kitört a forradalom, amely egy hét múlva meghozta szabadulásukat. Készültek riportfilmek is a vidék ’56-osairól: Az eltűnt idő nyomában. Hat év a kacsaól alatt (Rendező: Erdélyi János és Zsigmond Dezső. Operatőr: Matkócsik András. Mozgókép  Innovációs  Társulás, Balázs Béla Filmstúdió, 1992.) Somogyi Lajosról, a kaposvári munkástanács egyik volt vezetőjéről szól, aki hat évig bujkált a pribékek elől; Bertha Vince nyugdíjas tanítóról (Ki is ez az ember tulajdonképpen? Rendező: Péterffy András. Operatőr: Bándi Molnár László. MOVI, 1993), aki még a forradalom előtt élt illegalitásban, ám ’56-ban vezető szerephez jutott Tapolcán, le is tartóztatták; Túri Mihály kömpöci polgármesterről (A kömpöci forradalmár. Rendező: B. Révész László. Operatőr: Nádorfi Lajos. MTV, 1993.), akit egy lincselési ügybe keverve ítélték életfogytiglanra. Mindhárom téma izgalmas, árnyaltabb felderítésükre az alkotók talán még tehettek volna kísérletet.} készített filmet, filmeket. A budapesti körzetekről szóló alkotások többnyire a fegyveres ellenállásról szólnak. A résztvevők beszámolóival a csepeli és az óbudai harcokat Lugossy István49{Csepel 1956 és Óbuda, 1956. Fórum Film Alapítvány, 2000, illetőleg 2001.}, a kispestieket Kóthy Judit50{Kispest a magyar forradalomban. TV Kispest, 1994. E film csak a volt felkelőparancsnok emlékezetére alapul. A Kossuth téri sortűz két visszaemlékezővel Horváth Adrienne készített riportot (Duna TV, 1994.)} elevenítette fel.

Az íróperekről, az írókkal szembeni retorzióról Asbót Kristóf és Kuczka Judit készített filmeket. Az 1991-es51{Az Íróper – Magyarország 1957. Rendező: Asbót Kristóf. Szerk.: Kuczka Judit. MTV.} Déryék sorsáról szól, az 1993-as52{Írók 1956 után: A megtorlás természetrajza. Rendező: Kuczka Judit. Operatőr: Horváth Tamás. MTV.} a „kis” írópert és más elítélt írók elítélését rekonstruálja, az 1994-esben53{Írók, gyerekek 1956 után: A megtorlás természetrajza. A stáb ugyanaz maradt.} az írók gyerekei idézik fel szüleik sorsán keresztül 1956-ot, és az azt követő megtorlást. Dér András alkotása54{„A harcunkat megharcoltuk” Irodalmi Újság 1950–89. I–II. Fekete Doboz, 1991.} az Irodalmi Újság körüli írókat mutatja be, akik közül többen a forradalom leverése után elhagyták az országot, Londonból, majd Párizsból folytatva a harcot.55{Az írókról, költőkről és más értelmiségiekről készültek riportfilmek is, legnagyobb számban a forradalom negyvenedik évfordulójára: Háy Gyula: született 1900-ban (Rendező: Mihályfi Imre. Operatőr: Jankura Péter. Szerkesztő: Tarján Tamás. MTV, 1992.), Dr. Gosztonyi Péter hadtörténész (Operatőr: Halász Gábor. MTV, 1994.), Hajszálhíd (Határ Győző portréja. Rendező: Babiczky László. Operatőr: Ducsay Gábor. MTV, 1994.), Lábjegyzetben. Portré Kemény Istvánról. (Operatőr: Ruskó Sándor. Szerkesztő: Elbert Márta. Fekete Doboz Alapítvány, 1996.), Darvas Iván emlékei (Rendező: Ordódy György. Operatőr: Poros László. Duna TV, 1996.), Wesselényi u. 13. (Méray Tibor portréja. Rendező: Simó Sándor. Operatőr: Kende János. Hunnia Stúdió, 1996.), Hitem. A Mécs család (Rendező: Gerő Péter. Operatőr: Sibalin György. MTV, 1997.)}

Ehhez a témához kapcsolódik a népi kollégisták szerepe, Tölgyesi Ágnes filmje56{Megáldva és megverve. Operatőr: Kurucz Sándor. MOVI Helios Stúdió, 1992.}, amiből kiderül: a fiatalokba beoltott kommunista küldetéstudat 1956 októberében gyakran csekélynek bizonyult.

Kézdi-Kovács Zsolt a Színház- és Filmművészeti Főiskola volt hallgatóinak október 23-i visszaemlékezéseiről készített filmet57{Az a nap a mienk. Operatőr: Lőrincz József. Objektív Filmstúdió, 2002.}, amiről viszonylag jelentős archív anyag maradt fenn. Ezeken, a korabeli felvonulásról fennmaradt snitteken azonosíthatók voltak a szereplők, akik elmondták, hogy mi történt velük azon a bizonyos napon. Ám az ’56-os lelkesedést távolról sem sikerült rekonstruálni.

Több alkotó a papság tevékenységét, sorsát választotta témájául. A nemzetközi hírű politikus-pap, Mindszenty József hercegprímás öt napot töltött szabadon a forradalom idején. Ennek rekonstrukciójára Czigány Zoltán vállalkozott.58{Útmutató – Mindszenty Józsefről – 5 nap tükrében. Operatőr: Babos Tamás. MTV, 1996.} Az egyházak, a lelkészek és a kispapok 1956-os szerepéről és megtorlásokról szól dr. Rémesné Köpeczi Bócz Edit59{Lelkészek életútjai. Operatőr: Tóth Sándor. Efron-Coop, 1994.} és Sághy Gyula60{Kispapok 56-ban. Operatőr: Dér András. Fórum Film Alapítvány, 1997.} opusa. Mindszenty ’56-os hívei közül Tabódy István katolikus papról61{Sarokba szorított az Isten. I–II. Rendező: Maár Gyula. Operatőr: Gulyás Buda. MTV, 1991.} és Kuklay Antal plébánosról62{A létezés magasabb szintjén. Rendező: Szakács Sára. Operatőr: Nemescsói Tamás. Cinema-film, OSZK TIVT Soros Gyűjtemény, 1992.} készült riportfilm. Forradalmi tetteikben legfőképpen az volt a közös, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal iratainak megmentését tűzték ki célul, és ez 1957–58-ban „papi összeesküvésnek” minősült. Ezek az iratok jórészt sajnos még mindig titkosak – ez is lehet e filmek nem deklarált üzenete.

Egyik leghálásabb témának a volt szovjetek bemutatása bizonyult. Az alkotók közül azonban csak kevesen vállalkoztak annak feltárására, hogy mit is jelentett ’56 a szuperhatalom számára. Ez nem is meglepő, mert ehhez az alapos felkészültség sem feltétlenül elegendő, hiszen nyilván nem könnyű megtalálni és főleg szóra bírni az illetékeseket. Ilyen sikerrel a Birodalmi helytartók63{Rendező, operatőr: Tóth Tamás. Szerkesztő: Kun Miklós. MTV, 1996.} és a Titoktartók I–II.64{Rendező: Geréb Anna. Operatőr: Fogas János. Fórum Film Alapítvány, 1995.} alkotói büszkélkedhetnek, bár meg kell jegyezni, hogy az egykor magas pozícióban lévő exszovjet személyiségek lényegesen használhatóbb interjúkat adnak, mint a magyar exelvtársaik. Mindkét filmben nyilatkozik a magyarországi szovjet követség főtanácsosa, külügyi megbízottja és Kupcsenko magyar szakértő, mindkét film hangsúlyosan foglalkozik Kádár Jánosék november 2-ától a szolnoki kormány felállításáig tartó szerepével.65{Ugyanez a stáb még két filmet készített, amelyekben kiemelt fontosságú Kádár ungvári tartózkodása. Az „Azt bünteti, akit szeret” Balla László Ungváron élő magyar író portréja (1993), az Andrej pedig egy funkcionárius portréja (1993).} A Birodalmi helytartók szakértője és agilis riportere, Kun Miklós, kérdéseivel – úgy tűnik – úgy megszorongatta a volt apparátcsikokat, hogy többször szinte akaratuk ellenére fedték fel kártyáikat. Ezek a film legizgalmasabb fordulatai. A Titoktartók nem tartogat ilyen csemegéket, viszont a mű egésze szerkezetileg egységesebb, koherensebb.

A dokumentumfilmek két leggyakoribb exszovjet szereplője a volt magyarországi különleges hadtest törzsfőnöke, Je. I. Malasenko és V. I. Fomin, a hadtest politikai tisztje. A Történelmi leckében66{Rendező: Ledniczky Márton és Kardos Csaba. Operatőr: Sas Tamás. Message, 1994.} (és más filmekben is) úgy idézik fel a budapesti harcokat, hogy eközben politikailag nem vállalják ennek felelősségét, ám az akkori szovjet vezetést sem marasztalják el.67{Ledniczky és Kardos 1997-es filmjében (Ötvenhatosok. Message BT–Magyar TV. Rt.) a két szovjet tiszt (Fomin helyébe Sz. Dobrunov ezredes lép) ugyanezt a magatartást követi. Az ő emlékeiket szembesítik két volt felkelőparancsnokéval. Csongovai Per Olaf és Pongrátz Gergely sem gyűlölködik, de többször elérzékenyül. A szerzőpáros Katonák és asszonyok című filmjében (Message, 1994.) Magyarországra immár turistaként érkező szovjet katonafeleségek idézik fel emlékeiket.} Nem meglepő, hogy a szintén rendcsinálásban részt vevő, ám sorkatonai szolgálatot töltő katonáknak lényegesen kedvezőtlenebb emlékképeik maradtak, kiváltképp amiatt, hogy ők is leigázottaknak tartották magukat. Lehel László filmjében68{Rokoni szemmel. Raaber-Press, 1994.} négy észt beszél a megszálló megszállottak skizofrén helyzetéről. Elgondolkoztató alkotás a Leningrádiak a magyar forradalomért.69{Rendező: Fehéri Tamás. Fórum Film Alapítvány, 1993.} Ebben tíz egykori leningrádi egyetemista beszél arról, hogy harcolni akartak a magyar ügyért. Akkoriban ennek csak a legapróbb gyanúja is súlyos következményeket járt volna. A magyar származású szovjet állampolgárok forradalompártiságát tárgyalja a „Nem vagyunk mi hősök…”70{Rendező: Gulyás János. Szerkesztő: Horváth Tamás. Videográfia Egyesület, 1993.}, amelynek középpontjában négy, röplapterjesztésért börtönbüntetésre ítélt kárpátaljai diák áll, valamint a Véreim ellen? Soha!71{Rendező, operatőr: Sárközy András. MTV, 1996.}, amely egy olyan intervenciós katonáról szól, akit szökéséért katonai törvényszék elé állítottak.

Két alkotás az erdélyi magyarokat ’56 kapcsán ért megpróbáltatásokat tárja fel. Harminc ember kálváriájáról szól a Sorsod sötétlő árnyak között (Utak a Duna-deltába)72{Rendező: Erdélyi János. Operatőr: Pap Ferenc. Deko film, 1996.}: a forradalommal való szimpátiájukért ítélték el őket, és élményeik elmondása közben láthatjuk a leghírhedtebb román börtönöket. A Fény a rácsokon I–III.73{Rendező: Szakács Sára. Operatőr: Xantus Gábor, Nyíri Béla. Szerkesztő: Fakan Balázs. Cinema film, 1996.} a forradalom romániai hatásáról szól három értelmiségi elbeszélése alapján. A harmadik, a „Mégis magyarnak számkivetve”74{Rendező: Balogh Júlia, Szitányi Zsuzsanna. Duna TV, 1996.} az összes szomszédos szocialista ország magyarságát ért retorziókról számol be.

Visszatérve a kárpátaljai eseményekhez, szót kell ejteni a deportálásokról is. 1996-ban mutatták be Gulyás János és Szerdahelyi Szabolcs filmjét75{Deportálások a Szovjetunióba – 1956. Videográfia Egyesület.}, amely az alkotói jószándék ellenére nagyon csekély tényanyagot tartalmaz. Ennek ellenére Gulyás még három hasonló tartalmú filmmel jelentkezett.76{„Majd a történelem bizonyít” (1997), Semmisnek kell tekinteni (1997), A világ legmocskosabb rehabilitációja (K&g Bt., 2000) A legutóbbi már csak Szlama Árpádról szól, aki a korábbi filmek egyik főszereplője volt. Jóllehet a film hajmeresztő ostobaságok egész sorozatát tálalja elénk, a kiváló előadó-készségű Szlamának még a filmes szakemberek egy részét is sikerült megtévesztenie.}

Az ’56-os emigránsokról meglepően kevés filmet mutattak be. Az Exodus '5677{Szerkesztő: Mátray Mihály. MTV.} még 1989-ben készült, külföldi tájékoztatási hivatalok riportanyagainak felhasználásával. A Ballada a korán kelt harcosok hosszú meneteléséről78{Rendező: Tényi István. Operatőr: Buglya Gergely, Marosy Géza, Szabó Károly. Dimenzió Video Stúdió, 1998.} olyan menekültekről (elsősorban Sujánszky Jenőről) szól, akik idehaza politikai foglyok voltak, a forradalom idején kiszabadultak, majd részt vettek – míg tehették – az ellenállásban.

Külpolitikai vonatkozású ’56-os film – tudomásom szerint – csak egy készült: a Halál hálaadás napján – a Povl Bang-Jensen-ügy.79{Rendező: Dömölky János. Operatőr: Bíró Miklós. Szerk.: Schulze Éva. MTV Drámai Szerkesztőség, 1998.} A mű meglehetősen inkoherens, s bár érdekes részleteket tudhatunk meg a dán diplomatáról, a fő kérdés – mi okozta a tragédiáját – továbbra is nyitva maradt.80{Magyarország külkapcsolatáról forgatott filmben Wiktor Woroszylski beszél a lengyel–magyar ’56-ról (Történelmi képeskönyvünk Lengyelországról. Rendező: Novobáczky Sándor. Operatőr: Sasvári Lajos. MTV, 1994).}

A rendszerváltás óta két per, két sors különösen foglalkoztatja a közvéleményt, időnként egyes politikusok is szítják velük a hangulatot. A legfiatalabb kivégzettről, Mansfeld Péterről és pertársairól Hintsch György készített filmet.81{Irgalmatlanul. Rendező: Balogh Gábor. Forgatókönyv Alapítvány, 1994.} Szerencsés, hogy a riportalanyok hiteles személyiségeknek bizonyultak, és a rendező is sikerrel törekedett a tények feltárására. Ám e vakmerő fiúról még így is kissé idealizált képet rajzolt. A Tóth Ilonáról és vádlott-társairól készült mű82{„Magasabbak az egek a földnél”. Rendező: Ordódy György. Operatőr: Papp Ferenc. Hunnia Filmstúdió, 1998.} ennél lényegesen csekélyebb értékű. Árnyalatlansága, előítéletei, bizonyíték nélküli kinyilatkoztatásai, agitációi a pártállami propagandafilmekre emlékeztetnek, ráadásul a felállított koncepciója hamis. Szembetűnő, hogy a „kulcsszereplő” Obersovszky Gyulának néhány év alatt megváltozott az emlékezete.

Szintén propagandisztikus és végletesen tudománytalan a Corvin közi felkelőkről készült opus83{Mindent a hazáért I–III. (Corvin köz '56). Rendező: Ordódy György. Hunnia Filmstúdió, 1993.}, amely több álfelkelőt is felvonultat, akik az ’56-os mártírokra acsarkodnak. Az üzenet lényege: ’56 sikere voltaképpen csak a Corvin köziek sikere.

Az 1994-es választás előtt, nyilvánvalóan a kampány részeként mutatták be a Pincebörtönt84{Rendező: Dézsy Zoltán. Operatőr: Várkonyi Zsolt, Zalányi Ferenc. MTV.}. A film felmelegített egy ’56-os legendát, amely szerint az ÁVH a Köztársaság tér alatt egy hatalmas börtönt üzemeltetett. Hogy akkor, az ÁVH-sok sorozatos embertelenségeinek nyomása alatt ez volt a közhiedelem, azon nem lehet csodálkozni…

Végül – ha témánk tárgyául a dokumentumfilmek szolgáltak – hangsúlyozottan essék szó a dokumentumok összegyűjtőiről készült alkotásokról. 1989-ben részleteket láthattunk Fehéri Tamás híradófelvételeiből85{Egy filmriporter emlékiratai. Rendező: Téglásy Ferenc. MTV.}, 1994-ben mutattak be egy 1956-os filmhíradót, amelynek kapcsán az alkotók, a szereplők és történészek beszélgettek október 23-áról.86{Emlékképek, régi híradók. Szerkesztő: Bokor Péter. Duna TV.} Ugyanebben az évben került a közönség elé az október 23-i tüntetést a kezdetektől dokumentáló, majd a forradalom napjaiban is sokat forgató operatőr, az Amerikában élő Mikó József gyűjteménye.87{Rendező: Erdélyi István. MTV.} Ekkor készült film Jean-Pierre Pedrazzini emlékére88{Európa messze van. Rendező: Kardos Csaba és Ledniczky Márton. Operatőr: Sas Tamás. MTV–MDM–France3.}, valamint Jarry Schwarzkopf operatőrrel.89{Kamera – ember. A stáb ugyanaz. Message.} Mindketten Budapesten dolgoztak, a Paris Match fotóriportere a Köztársaság téren kapott halálos sebet. A SZER-történetét90{Rendező: Orosz Csilla. Operatőr: Cs. Nagy Sándor, Dobóczi Balázs, Varjasi Tibor. Pesty Fekete Doboz Kft.} is ebben az évben láthattuk, a szerkesztők és a hallgatók elbeszélései alapján, korabeli híradófelvételek felhasználásával. Forgács Péter Dudás László amatőr filmjei alapján készített kísérleti dokumentumfilmet.91{Fényképezte Dudás László. Balázs Béla Filmstúdió, 1991.} A következő évben az egykori BBC-tudósításokba nyerhettünk betekintést, a még élő angol munkatársak részvételével.92{Amit a BBC látott – BBC tudósítás 1956–57 eseményeiről. Rendező: Mérei Anna. Szerkesztő: Spilák Klára. MTV.} Az 1997-ben készült Tekercsek vándortarisznyában93{Rendező: Cselényi László. Duna TV.} a Norvégiában élő Csák János operatőr forradalom alatti forgatásait eleveníti fel.

1956-os dokumentumfilmek szép számmal készültek különböző színvonalon (fentebb mintegy százharmincról esett szó). A közös bennük az, hogy kevés nézőt vonzanak – már ha egyáltalán eljutnak a mozikba vagy a tévébe. Lesz-e kiút a válságból?

Jegyzetek:

1. E tanulmányban a televíziós sorozatműsorokkal és a konferencia-felvételekkel nem foglalkozom.

Vissza