Varga Balázs

Szilágyi Gábor Tűzkeresztség és Életjel című könyveiről

Térkép 1:1 arányban


Szilágyi Gábor: Tűzkeresztség. A magyar játékfilm története 1945-1953.
Budapest, 1992, Magyar Filmintézet.

Szilágyi Gábor: Életjel. A magyar filmművészet megszületése 1954-1956.
Budapest, 1994, Magyar Filmintézet.


Szilágyi Gábor két könyve nagyszabású, egyszerre tekintélyt parancsoló és zavarbaejtő vállalkozás eredménye. A szerző a hatvanas évek közepe óta foglalkozik filmelmélettel és -történettel, az elmúlt években megjelent magyar filmtörténeti munkái kutatói pályája összefoglaló darabjainak tekinthetők. Sokéves forrásfeltárásra épülő feldolgozások, az 1945-1956 közötti magyar filmtörténet első átfogó, levéltári kutatáson alapuló összefoglalásai.

A két könyv szemléleti és módszertani kiidulóponjai sok szempontból a filmtörténet-írás nyolcvanas években felvetett problémáihoz kapcsolhatók. Az évtized legnagyobb fordulatát az intézménytörténeti megközelítés divatossá válása jelentette: az új paradigma éllovasai a korábbinál szélesebb horizontról szemlélték a filmtörténetet. A diakron és fejlődéselvű megközelítések új, addig csak elvétve vizsgált területekre merész-kedtek: a forma- és tásadalomtörténet mellé felsorakozott a gazdaság-, a technológia- és a gyártástörténet; egymással párhuzamos (és néha rivalizáló) történetláncok sorozatára bontva az egyetemes elbeszélés uralmát. A főként a hatvanas évekre jellemző totalizáló filmtörténet-koncepciót "kis történetek" váltották fel (David Bordwell programadó tanulmánya a jelszót is kiadta: "Csökkentsük a téteket!"), részkorszakok monografikus feldolgozása került az előtérbe.

Szilágyi Gábor munkája pontosan illeszkedik a filmtörténet-írás reneszánsza idején hirdetett tételekhez (vissza a filmekhez! be a levéltárba!), hiszen döntően gyártás- és intézménytörténeti szempontból tárgyalja a két korszak eseményeit. 1995-ös tanulmánykötetében (mintegy utólag) meg is fogalmazza alapállását: "A filmtörténet a filmnek, mint intézménynek (a tásadalmi kommunikációs rendszer részének) a története. Az intézmény lényeges jellemzőkkel leírható változását kell megragadnia, és elemeznie annak a viszonyrendszernek a felvázolásával, amelyik a filmet a tásadalomhoz fűzi; annak a belső mozgásnak, és e mozgás fő irányának, elemeinek és jellemzőinek meghatározásával, amelyek magát az intézményt szabályozzák, illetve irányítják. Az időbeliség (a kronológia) kényszerű foglyaként (ami nélkül nincsen történettudomány) vállalnia kell a krónikás szerepét, de ezzel egyidejűleg a rendszeralkotóét is."

A két könyv szerkezete és módszere nem teljesen egybevágó. A Tűzkeresztség intézmény- és gyártástörténeti megközelítését az egyes filmeket, főként az 1945-48 közötti évek alkotásait tárgyaló fejezetekben (itt-ott a rendezést, az operatőri munkát, vagy éppen a színészi játékot érintő) vázlatos stiláris megjegyzések egészítik ki. Az Életjel két, élesen különváló részre tagolható: az előző könyv szemléletmódját folytató, de annál széttartóbb témákból építkező eseménytörténetre, valamint egy szemiotikai elemzésre.

Szilágyi a levéltári forrásanyag feldolgozására és a korabeli sajtó minuciózus áttekintésére koncentrál. Mindkét könyvben tematikus fejezetek ismertetik az intézményrendszer alakulását, változásait, a filmszakma szervezeti rendjét, a rugalmatlan és átláthatatlanul bürokratikus struktúra működését-működésképtelenségét, a politikai kontroll érdekérvényesítő mechanizmusait. Ezek a leírások a Tűzkeresztségben áttekinthetőbbek, az Életjel vonatkozó intézménytörténeti és struktúra-elemző fejezetei azonban már lazábban kapcsolódnak egymáshoz. Különböző, bár összefüggő témák: a forgatókönyírás problémái, a Dramaturgia körüli csatározások, a filmi ábrázolás rehabilitálásáról folytatott viták, vagy éppen a "párttörténetírás útvesztői" váltják egymást. A gondolatmenet olykor megszakad, és rövidebb-hosszabb kitérő után folytatódik. Ennek leginkább szembetűnő példája, amikor a neorealizmus megkésett magyarországi hatásától egészen Lukács György realizmus-elméletének kommentálásáig "kalandozik" a szerző (igaz, a következő fejezet elején indokolja és értelmezi a kitérő szükségességét).

Szilágyi számára a gyártástörténet a kulcsszó: a kötetek leghosszabb, legrészletebb blokkjai a filmek elkészítésének körülményeit rekonstruáló részek. Szokatlan alapossággal ismerteti a forgatókönyvírás stációit (a filmgyár ideológiai bástyája, a Dramaturgia aprólékos és blokkoló tevékenységét, a szöveg átírásának különböző fokozatait, az "önagyonülésező" értekezleteken összecsapó érveket és javaslatokat), részletesen megismertet bennünket a forgatás körülményeivel, és kimerítő pontossággal tárgyalja a kész művek kritikai és politikai fogadtatását is. Lényegében "ötlettől a filmig" (és azon túl) kíséri az alkotómunkát, számára minden mozzanat egyaránt fontos. Százszámra használja a korabeli dokumentumokat, bőséges idézetekkel támasztja alá érveit, és támasztja fel a korszak "szellemét", hangulatát. Filmtörténeti összegzései a filmográfia feladatát is magukra vállalják. Minden filmről pontos tartalmi összefoglalót közöl (a legtöbb helyen még a kópiák eredeti hossza is szerepel). Az aprólékos és türelmes rekonstrukció mögött a "filmtörténeti felülvizsgálat" szándéka, a korábbi filmtörténeti összegzésekkel szemben komoly, ám korántsem alaptalan bizalmatlanság fedezhető fel.

A gyártástörténeti fejezetek tematikus-kronologikus rendben tárgyalják a filmeket. Sajnos kevés az összehasonlító elemzés, s bár a szerző alkalmanként összeveti a témamotívumokat, az egyes filmek részletező leírása nem pótolja ezt a hiányt.

Szilágyi mindkét kötetben hatalmas apparátussal dolgozik, elsődleges és másodlagos források tömegét használja fel, a pozitivista lendületet idéző rekonstrukció azonban néha kiszorítja az elemzéseket. Már-már elfelejtett fényében ragyog fel a klasszikus történetírói módszer, az eseménytörténeti megközelítés, az egyszer-volt-történet épségének helyreállítása. Jóllehet Szilágyi többször hangsúlyozza, hogy az objektivitáshoz csak közelíteni lehet, elérni aligha, bennem mégis felmerült az objektivitást kicselező "tökéletes rekonstrukció" metaforája, a térkép, amely 1:1 arányban ábrázolja választott tárgyát.

A kimeríthetetlennek tűnő forrásgyűjtemény és dokumentumanyag a téma lehengerlően alapos ismeretéről tanúskodik, több esetben mégis zavaróan hat. A jegyzetek olykor nem funkcionálisak: szerencsés esetben csak megakasztják a szöveget, az okfejtés érvényesülését, máskor azonban nem derül ki belőlük, hogy a főszöveg mely adatára, részére utal a hivatkozott dokumentum.

Több alkalommal túlságosan hosszúra nyúlik a jegyzet, az Életjel néhány film teljes keletkezéstörté-netét, tartalomleírását és elemzését lábjegyzetben közli. Érzésem szerint a szerzőnek nem volt szíve lemondani a vonatkozó részletekről – egy sokéves levéltári munkára épülő könyv esetében persze érthető, hogy a történész ragaszkodik a nehezen feltárt adatokhoz –, és mintegy a legkevésbé rossz megoldásként kerültek a lábjegyzetbe. Bújtatott értékítéletet is jelenthet mindez, a rekonstruktív szándék fenntartása mellett. A téma nem maradhat ki a kötetből, mert fontos adalék a korszakhoz és a filmtörténet teljességéhez, mégis mellékes: nem tartozik bele a könyv narratív fősodrába. (Azt már csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy-két esetben olyan, többoldalas lábjegyzetekkel találkozunk, ahol maga a jegyzet szövege is eredeti dokumentumokra utal. Lehetetlen azonban a lábjegyzetet magát is lábjegyzetelni – ez már a metareflektív szint lenne –, ezért a szöveg végén, a felhasználás sorrendjében szerepelnek a forrásmegjelölések.)

Meglehet, akadékoskodásnak tűnnek ezek a megjegyzések, hiszen apró mozzanatokat ragadnak ki a két könyvből. Mégis, ezekben a történészi gesztusokban érzem megragadhatónak Szilágyi Gábor markáns szerzői koncepcióját, diadalmas-kudarcos hadakozását a tények rengetegével, az eseménytörténet teljességével – a történetíró megoldhatatlan, örök kihívásával. Szilágyi filmtörténetéből az egzaktság, a korrekt történetmesélés iránti igény sugárzik. Sokkal erőteljesebben, mint ahogy az manapság szokásos – talán ezért is olyan feltűnő mindez. A mondatok ugyan itt-ott körülményesek, túlságosan magyarázóak, a szöveg olykor feleslegesen tanító jellegű, esetleg deklaratív; leginkább mégis az egzakt fordulatok, kifejezések keresése érződik. Ennek köszönhető a két könyv sok ötletes szófordulata, találmánya is (például a számomra legkedvesebb "maxicenzorok és minidramaturgok").

A naiv olvasó több alkalommal elveszve érezheti magát a szövegben, de ha veszi a fáradságot, és figyelmesen végigkíséri a fura kanyarokat is öltő történetet, végeredményben érzékletes és adatgazdag összegzéshez jut el. Szilágyi Gábor filmtörténetei inkább kézikönyvek, mint egy lendülettel végigolvasható monográfiák; valószínűleg idő kell ahhoz, hogy az általuk megidézett kort részleteiben is megértsük és átlássuk. A Tűzkeresztség és az Életjel kétségkívül egyéni feldolgozások: saját(os) beszédmódot vezettek be a magyar filmtörténetírásba. Ezt a beszédmódot lehet követni, lehet nem kedvelni, de figyelmen kívül hagyni semmiképp sem érdemes.

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

A Metropolis megjelenését támogatja: NKA (Nemzeti Kulturális Alap), Petőfi Kulturális Ügynökség, ELTE Folyóiratfejlesztési Alap, olvasóink 1%-os felajánlásaikkal

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.