Margitházi Beja

Egy ősi és egy posztmodern probléma: archetípus és műfaj a filmkultúrában


Király Jenő: Mágikus mozi. Műfajok, mítoszok, archetípusok a filmkultúrában.
Budapest: Korona kiadó, 1998.

A film, ontológiai meghatározottsága folytán és a posztmodern kor körülményei között, úgy tűnik, olyan közeg, amelyben a műfaji problematika különösen szabadon virulhat. "A mozi- és televíziós programok kimeríthetetlen éhsége felkutatja, bekebelezi és szakadatlanul visszapergeti az emberiség minden tradícióját, a különböző korokban és kultúrákban kikísérletezett műfajokat. A mozinéző – a film által másfél órába sűrítve – sokkal több művet és műfajt fogadhat be, mint a gyakran nagy terjedelmű és időigényes irodalmi műfajok olvasója tehette volna" – a filmkultúra és a műfajok ilyen viszonya a könyvíró filmteoretikus Király Jenő szerint olyan tipológiai meghatározásokat követel a filmelmélettől, melyeket már az irodalomtudomány is megtehetett volna, ha a probléma az irodalom kultúrájában is ilyen sürgetően jelentkezik. Az előálló helyzetben a filmtudomány így bizonyos értelemben az irodalomtudomány "riválisává" lesz, mivel ugyanazokat az általános esztétikai és poétikai problémákat kénytelen újragondolni – a film tapasztalatai alapján.

Noha az irodalom–film párhuzamra a szerző ilyen formában ritkán reflektál, ez a kölcsönösség mindvégig ott kísért könyvében, hiszen mind a műfajelméleti, mind a mitikus-archetipikus megközelítés közismerten nagy irodalomelméleti hagyománnyal rendelkezik. És bár a Mágikus mozi nem erről szól, olyan kérdésekhez juttathatja olvasóját, mint például: a film vagy a filmen megjelenő történet műfajáról beszélünk? Az archetípusok a filmben vagy az általa elbeszélt történetben keresendők? – hiszen mind a műfajspecifikus jegyek, mind az ősképek a cselekmény, szereplők, tér-idő koordináták és nem a filmtechnikai sajátosságok elemzése során állnak össze. Király Jenő könyve nyilván már ezeken a kérdéseken és válaszokon túl íródott. Első része a műfajfilm és a filmműfaj definiálási munkálatai után egy konkrét műfaj, a western morfológiájának leírása, második részében az archetípusok elmélete és esztétikája után a King Kong-mítoszt vizsgálja, a harmadik részben pedig két midcult-film, az Angol beteg és a Sose halunk meg mitológiájának és szimbolikájának megfejtésére vállalkozik.

Magát a filmműfajt az első fejezet az általános és különös jelrendszer fogalmainak bevezetésével határozza meg: az általános filmi jelrendszer minden filmi közlés közös szabályait tárolja (tanulmányozása a filmszemiotika hatásköre, a filmesztétika már az általános filmművészeti jelrendszert kutatja); a különös filmi jelrendszer a filmformák különbségeiben a műfajok, stílusok, szubműfajok és stílusváltozatok distinkcióit jelenti. A műfaj elvont kategóriaként van jelen akkor, mikor Király a stílus és a művészetfaj társfogalmait rendeli mellé, és ennek a fogalomhármasnak a segítségével minden egyes filmet egy fiktív műfaji családfa kódhierarchiájában lát elhelyezhetőnek: "A tényleges filmalkotás feltétele, hogy a műfaji hierarchiában levezetett valamilyen kódváltozat (pl. katonai western) egyesüljön a stíluskód egyik változatával (pl. a romantikus, anekdotizáló stílussal), és az egyesülés meghatározott művészetfaj (pl. a populáris esztétikum, a tömegfilm) formáiban menjen végbe. A három döntési sor eredményeként áll előttünk a John Ford-western képe." (A John Ford-western példája persze nem véletlen, hiszen Király filmművészeten nem csupán művészfilmeket ért, s a Mágikus mozi egyfelől éppen a triviális esztétikum visszatérő problémája révén folytatja a szerző előző kötetének, a Frivol múzsának a gondolatmenetét.) A műfaj fogalmát az egyes alfejezetekben a szerző újabb és újabb részletekkel árnyalja, hol formai, hol szubsztanciális, hol a rendszerbe rendeződés mozzanatait domborítva ki. A műfajiságot mindennek során egy érdemi distinkció megalapozójává teszi: a feladatot, amelyet egy-egy művészfilm állít fel önmaga elé, a tömegfilm világában a műfaj teljesíti, nem egyik vagy másik műalkotás. A tömegfilm tehát műfajfilm; a "magas" művészet produktumainak viszont a stílus a döntő kontextusa – a művészfilm ezért stílusfilm.

A műfaj nem csupán a művek leírásának eszköze, hanem a műveket ontó futószalag is. Király nem mulasztja el a műfajok intézményesülésének, a tudatosulás mozzanatának kiemelését, de itt ugratja ki a helyzet visszásságát is: míg a műfajok a populáris kultúrában jönnek létre, a műfajképeket az ezoterikus kultúra tudatosítja. A "naiv nézőnek" csak érzésszerű műfajképe van, nincs "teoretikus műfajtudata", a teoretikus műfajtudat gondozóinak pedig gyakran nincs érzésszerű műfajképük. "Ez az oka, hogy a film műfajelméletei száz éven át az irodalmi műnemeket (líra, dráma, epika) erőltették filmműfajokként, miközben a film hatalmas műfajrendszert képezett ki, mely az elmélet számára felfoghatatlan maradt. […] A műfajfa a szellem végtelen terében nő. Elágazásai ösztönzik egymást s nem a teret foglalják el egymás elől. A »gyomlálók«, »nyesők« ezért a szándékolttal ellentétes hatást érnek el. A műfajfának nincs szüksége kertészre."

Az elméletépítés folyamán Király kedvelt módszerei közé tartozik egy-egy kétpólusú oppozíció megvonása, amelynek mentén aztán hálásan elrendezhetők az információk. Ilyen páros volt az általános és a különös jelrendszer, a műfaj és a műfajkép, a műfaj(film) és a stílus(film); a műfaji film elméletében a műfaj két, gyenge, illetve erős formájának differenciálását is ez magyarázza. A gyenge műfajt Király lazábban kitöltött műfajképpel jellemzi, mely éppen ezért alkalmasabb keret a kísérletezésre; az erős műfaj nem kísérletezik, virtuozitásra, tökéletességre tör (a különbséget az aranyásó–aranyműves párhuzam szintén jól szemlélteti). Az egyes alkotókat ez különféleképpen stimulálhatja vagy foghatja vissza – példaként Lucas, Spielberg, Carpenter vagy Brian di Palma nevei merülnek fel, akik annál jobbak, minél erősebb műfajban dolgoznak, míg Renoir művészete, aki az erősebb és a gyengébb műfajú filmekkel egyaránt kísérletezett, a gyenge műfaji szférában teljesedett ki.

A műfajproblematikát szinte minden ízében átvilágító, hangsúlyosan elméleti fejezet végén üdítően hat a konkrét műfaji portré. A korrekt, áttekinthető elemzés a western jellegzetességeit veszi sorra, vagyis mindazt, ami műfajából következően minden westernben benne volt és lesz: a narratív anyag elrendezését például Kelet (rend, múlt, béke, kiművelt személyiség, civilizáció) és Nyugat (káosz, jövő, háború, faragatlan személyiség) oppozíciója szolgálja; a harcok és próbatételek a végső nagy harc felé vezetnek; minden helyzetnek, alaknak és miliőnek civilizatórikus és morális töltése van, ezek variációiból áll elő a szereplők négy csoportja: vadak, hősök, gonoszak és jámborak; az igazán drámai páros, akik között a döntő harc végül lejátszódik, a vad és a hős; a vég, legyen az halál, búcsú vagy házasság, a pozitív hős szempontjából valóban vég, mert ha életben marad is, elveszti patetikus identitását, hősiességét. Végül, érdekes adat, kiderül, hogyan implikálódik Hegel e műfaj elméletébe: az amerikai honfoglalás költői történetében (birtokbavétel, identitás megtalálása, szellemi honfoglalás) ő látja meg a modern eposz lehetőségét.

Az ősképekkel foglalkozó második rész újabb, elméleti és elemző résszel rendelkező önálló egység a könyvben. A témát itt nem aktualitása, hanem ősi univerzalitása indokolja. A többértelmű, sejtelmes és kimeríthetetlen archetípusok nem szorulnak egyéni meghatározásra, Király a jungi értelemben használja őket: az emberi érzékenység alapformái, amelyek új és új képekben keresik a kifejezést, és amelyek befogadói készségével bármely társadalom minden tagja rendelkezik. A (film)alkotás vonatkozásában ez még azzal egészítendő ki, hogy az archetípusok kombinatorikája individuális kifejezőkészséggel gazdagodhat (John Ford, Hitchcock), s a személyes kézjegy kultúrája is felhasználhatja az archetípusokat (Polanski: Vámpírok bálja, Herzog: Nosferatu). A "radikálisan archetipizált" Hollywood-mítosz, a King Kong-történet igen termékenyen elemezhető ilyen szempontból, hiszen szinte minden fontos ősképet hordoz vagy érint valamilyen módon: tilalomszegés, kiűzetés, a szép és a szörnyeteg párosa, beavatás, eksztázis, repülés, időutazás a civilizáció jelenéből a sziget ősi múltjába, születés, halál és szexualitás traumája. Freudi álomszimbólumok (kapu, fal a szigeten, óriáshüllők fallikus szimbólumképe), a Totem és tabu toposzai (ősatya, sámán, isten, szüzesség, nászéjszaka), sziget és nagyváros szembesülése, a katasztrófa képe egyaránt összefüggésbe hozhatók ennek a monstrumfilmnek az epizódjaival, amelyet tulajdonképpen a nőért küzdő erők rendszere tart mozgásban: a King Kong történetének lényege végeredményben az, hogy mikor, kinél és mennyi ideig van a nő. Érdekes fordulat az elemzésben ezen a ponton a Jurassic Park beemelése, melyet Király környezetvédelmi- és családfilmként határoz meg, és amelynek kapcsán kiemeli a reprezentatív sikerfilmek hősképmódosító tendenciáit: mivel az erotikát a nemzés egyre hangsúlyozottabban terheli sorsszerű következményekkel, nem a nő vagy a férfi a középpont többé, hanem a gyermek – férfi és nő egyaránt neki udvarol.

A mindkét előbbi nagyfejezetre visszautaló harmadik rész (Műfajok és archetípusok a midcult-filmben) az artisztikus művészet és a masscult közötti átmenetben elhelyezi a midcult-filmet, amely úgy szeretne könnyen fogyasztható lenni, hogy ugyanakkor kiváltságos élményt is nyújtson. A tömeg számára az elitkultúrát, az elit számára a tömegkultúrát pótolja ez a filmtípus; a mítoszból él, de azt úgy és azért intellektualizálja, hogy a művelt közvélemény aktuális problémaérzékének szolgálatába állítsa.

E meghatározás nagyjából az Oscar-díjas filmek kategóriájára illik. Az Angol beteg ("háborús románc által felfokozott szerelmi háromszögdrámával kombinált sivatagi útifilm") vérbeli midcult: a "90-es évek Casablancájaként" stimmel benne a hallgatag, rosszkedvű, magányos hős, a tilos szerelem melodramatikus motívuma (a szeretett nő férjezett), a sivatag, a város (Kairó) és a repülés; de egy ponton komolyan el is szakad attól: a hős nem tud lemondani a nőről, így a férj bosszúja oldja fel a szerelmi háromszöget. A történet alapjául szolgáló triviális élmények intellektuális szintre hozásához a film a modern regény analitikus tradícióihoz nyúl, és a kerettörténetes, idősíkváltásos csavar ugyancsak a Casablanca "fölé" emeli az Angol beteget. Tény, hogy a mitológiai elemzést itt is képesek jól mozgásban tartani a film motívumai, szereplői és történései. A Sose halunk meg is attól mérsékelten archetipizált midcult-film, hogy az utazás archetípusán kívül minden őskép modernizált benne: a Don Quijote-i lovagi mitológia át van szűrve a tömegkultúra boldogságmitológiáján, Gyuszi bácsi az örökmozgó vándor midcult-hős, aktuális gondokkal, aki a beavatás modern mestereként Hermész és nem Zeusz örököse (ezért vidám és ravasz), és a beavatandó Fiatalembernek is inkább ügyességi próbákat kell kiállnia a bátorsági próbák helyett.

Király Jenő markáns, összetéveszthetetlen filmteoretikusi stílusával otthonosan mozog az elvont elméleti konstrukciók világában. Gazdagon dokumentált, terminológiateremtő munkái sorában a Mágikus mozi sem kivétel, annak ellenére, hogy ebben a könyvében Király főleg tényeket fogalmaz meg, és nem újdonságokat. A leíró elméletek értékelő elemzésekkel való kiegészítése szerencsésen egyensúlyozza ki a jó néhány használható mű- és filmelemzési stratégiával és alternatívával szolgáló felsőoktatási tankönyv szerkezetét.

Szerzők


Impresszum


Szerkesztőbizottság: Bíró Yvette / Gelencsér Gábor / Hirsch Tibor / Kovács András Bálint • Szerkesztik: Margitházi Beja / Vajdovich Györgyi / Varga Balázs / Vincze Teréz
Felelős szerkesztő: Vajdovich Györgyi Szerkesztőségi munkatárs: Jordán Helén A weboldal Magazin rovatát szerkeszti: Milojev-Ferkó Zsanett

E-mail: metropolis [kukac] metropolis.org.hu • Tel.: 06-20-4832523 (Jordán Helén)Metropolis a facebook-on: www.facebook.com/pages/Metropolis/99554613940

Terjesztés: Holczer Miklós • Tel.: 06-30-932-8899 • e-mail: emholczer [kukac] gmail.com
Előfizetés: Előfizetés ára egy évre (4 szám): 4000 Ft (postai kézbesítéssel: 6500 Ft). Előfizetési szándékát a metropolis [kukac] metropolis.org.hu e-mailcímen jelezze!

Kiadja: Kosztolányi Dezső Kávéház Kulturális Alapítvány (KDKKA) • 1082 Bp., Horváth Mihály tér 16. • Felelős kiadó: Varga Balázs • Számlaszámunk: OTP 11742001-20034845 ISSN 1416-8154 (Nyomtatott) ISSN 1417-3751 (Online)

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

GDPR

Az oldal sütiket használ. Kérjük olvassa el az Adatkezelési tájékoztatót és ha egyetért vele, fogadja el a Rendben gomb megnyomásával.

PHPSESSID
PHP belső használatára. Session azonosító, csak a böngésző bezárásáig él.

gtc_lang
Az oldal megjelenési nyelve. Az oldalon ez mindig HU értékű. Az adminisztrációs rendszer használja. 1 hónapos lejáratú.

gtc_gdpr
GDPR elfogadási állapot, 3 hónapos lejárat.

GTC_ENTITY_user
Regisztrált felhasználóknak: ha be vagy jelentkezve hosszú távra, akkor ez egy egyedi azonosítót tartalmaz, amivel a felhasználó minden böngészőmegnyitáskor (vagy session lejáratkor) visszajelentkeztethető. Ezen az oldalon nincs regisztráció.

Az oldal nem használ semmiféle speciális, felhasználók bármilyen adatát érintő sütit, csak olyat, ami az oldal működéséhez szükséges, ezekben személyes adatot nem tárolunk.

Amennyiben a jövőben mégis használnánk marketing célú sütiket, annak listája itt lesz olvasható, és a "Marketing cookie-k" bepipálásával fogadható majd el.