A forgatás ténye elragad

A forgatás utazás. Út az ismeretlenbe…

Az az érzésem, hogy azok az emberek, akiknek ma filmkészítõi tudás van a birtokukban, nem igazán használják. S általában valami Antonius és Cleopátra-szerû szuperprodukcióban szeretnék a képességeiket megmutatni.

Nagyon nehéz a stáb figyelmét felhívni arra, hogy amikor egy zûrzavaros, idegesítõ képet nyújtó hétköznapi helyen – pl. egy lakótelepi kolbászsütödében – vagyunk, akkor ott az alkotás kellõs közepében állunk. Egy ki-nem-fejezett világban, képileg még össze-nem-fogott motívumok között, ami elsõ pillantásra brutális és "ízléstelen" motívumokból áll. Egy ilyen helyszín kihívóan alkotásra kényszerít. Jobban, mint valami szuperprodukció. A még nem létezõ kép az, ami alkotásra kényszerít. És az, hogy ennek a nem-világnak még nincsenek meg a hõsei.

Két jó sminkes, az Attila és az Ági tehetsége nem csak abban van, hogy bármilyen szõrmókot, E.T.-t vagy történelmi alakot el tudnak készíteni, hanem hogy képesek egy arcot a borozóban is néhány vonással a "helyére igazítani". Egy-egy sebhellyel, forradással, "archibával" múltat és történelmet adnak neki. A még-nem-létezõ képbõl építkeznek õk is.

Belépünk egy nagy lakótelep közepén ácsoltfakolbászsütödébe. Egy brutálisan ölõ feleséggyilkos apját keressük. A falakon ismert modellek aktképei lógnak alumíniumkeretben. Kifakult falinaptárlapok. Az egész helyiség csõszerû: egy méter hatvan centi széles, és pár méter hosszú az egész. Vörösre van festve, három helyrõl jön bele a fény, a plafonon ezüst csillámlemez. Mindenhol vad tónusok. Néhány részeg alak középen áll a csõben. A falakon körben tányérnyi széles evõpolcok vannak. Aki itt eszik, az a másiknak háttal áll. Nézheti a nagydarab meztelen csajokat a tányér fölött. Egyébként a mentõsök ebédelnek itt.

A bódé környékén kb. három futballpálya nagyságú területen az ég világon semmi sincs. Azon túl körös-körül: a lakótelep.

Egy tökrészeg csapos egy tökrészeg vendéget szolgál ki:

– Hozzád szólok, mondtam neked, örülj, hogy szépen beszélek.

Ebben benne van a helyi borviszonylatok minden formája és lehetõsége. A fején – mint egy csehszlovák gyerekfilmben – antennás fülhallgató-rádió-sapka van. Abban méri ki a bort.

Ez állítólag periféria.

A bódé kívülrõl barnára van festve. Ha ezt bármelyik díszlettervezõ ajánlaná, azt mondanád, ne csinálja meg, nincs ilyen.

A gyilkos papája sírva fakadt, amikor ajtót nyitott. Õ nem tudta, nem igaz, hogy az õ fia ölt. Hogy így verte agyon az asszonyát. Hagyják békén…

Attilával az arcokról beszélgetünk. Ennél a "mai" történetnél a szokásosnál sokkal több, ravaszul aprólékos munkája van. Azért, hogy egy-egy arcnak történelme legyen. Nemcsáknak hozzá kell nyúlni az arcához, mert nekünk egy valamilyen tegnap-utáni, baj vagy balhé okozta arca kell legyen. A bal szeme alatt lesz egy begyógyult sebe. Ez a nyúzott és valahogy "összeszedett" arc, ez a szem alatti forradás vezeti a tekintetet.

Egyébként még soha nem láttam senkit, akinek minden rendben lett volna a fején. Attilával arról beszélgetünk, micsoda szakmai kihívás az, ha az egyszerû, hétköznapi embernek is maszkja van. Hogy lehet kiemelni a gyengédséget, a tébolyt, egyáltalán a személyes sorsot: azt, hogy valakinek mi juthatott osztályrészéül. És hogy mit kezdett vele. Mivel tudjuk ezt feltenni az arcra? Egyáltalán: mi a maszk, és hol az élet? El lehet-e választani?

Szörnyû fejekkel találkozunk. A legszörnyûbb az, hogy mindenki úgy érzi magáról, hogy õ éppen rendben van, hogy ebben a szar világban végre összeszedte magát. Együtt iszunk. A mi arcunk se sokkal jobb. Vagy lehet, hogy csak most kezdõdik el…?

Az öreg azt mondja, ne beszéljünk semmirõl, mert disznóság, hogy gyilkos lett a fia. Az õ szûkszavúsága és a rádiósfejû csapos bohóc mintha más-más Magyarországon, két külön univerzumban lenne. Állunk a fröccsben. Ez az egész ugyanaz a lakótelep.

Attilának nem lesz könnyû dolga.

Milyen az, aki itt egy Közértbõl kilép. És mi egy Közért?

Iszunk. "Az ember forgatás közben is él" – mondta Antonioni.

Az igazi történetek az arcokra vannak írva.

A film ma a "periférián" (mert így szokás nevezni az átlagos magyar életet), a periférián kell hogy újjászülessen. Amíg nem lesznek meg ennek is a hõsei és az ellenségei, addig hiába minden.

Átalakítottak ezek az állóbüfék. …

az Egy teljes nap körül

A fény vándorlása a képeken, az

objektívtõl el és felém: az idõ maga

Amikor egy montázs- vagy cselekménysorozatot akar csinálni a rendezõ, fel kell rúgni, állandóan változtatni kell az összes fényirányt. Mert csak így lehet minden egyes képben a színészre figyelni, és elsõsorban õt jegyezni meg. Azonkívül a változó fényviszonyok miatt gazdagabbnak és többnek tûnik az egész történet, amikor majd visszaemlékezünk. A képek fényirányai ilyenkor ugyanazon a helyszínen sem ugyanazok, nem kapcsolódnak egymáshoz akkor sem, ha két snitt között a mozdulat folytatódik. Az emlékezetben így az egész figura jobban megmarad – események ide vagy oda. Mert egyedül õ az állandó, az egész "villogásban" õ folytatódik.

Végül is így mindig lélektani portrét csinálok a jeleneten belül. Akkor is, ha nem közelirõl van szó. Belemászok a lelkébe, a mozgásába, megpróbálom kiismerni a gyöngéit, a testalkatát…

Ha azt akarom, hogy igazán feltûnjön, drámai legyen, akkor távolodnia és közelednie kell. Az oldalirányú mozgás nagyon ritkán érdekes. Tehát távolodnia kell és közelednie. Nagyon, nagyon közel jönnie. Nem egyszer két-három centire kerül az objektívtõl a keze, a bõre, a szeme. Ott mozgok "rajta" egy kicsit, ugyanúgy, mint amikor totálban követem, csak ilyenkor nem a hegyoldalon, hanem a pórusain vagyok.

Aztán innen mehet újra vissza, messzebb, távolabb…

Fehér

Vannak, akik a mély, tónusos árnyékokat szeretik, és a félhomállyal, a feketével játszanak a képen, azzal adnak mélységet neki. Én a fehérrel próbálkozom… Megpróbálom elérni, hogy a kompozíción belül egy apró vagy jelentéktelen részleten szinte világítson az anyag. Sokszor a leglehetetlenebb hely: egy szék háta mögötti terület, vagy valaminek a sarka lesz ez a kívülrõl erõsen megvilágított fénydarab.

De: sohasem dramaturgiailag, cselekménybelileg indokolt részlet, pl. egy kést szorító ököl vagy fontos tárgy az, amit így megvilágítok. Éppen ellenkezõleg! Valami olyan, ami a cselekményen és a szereplõn is kívüli, velük nem összefüggõ, nem logikus dolog. Nincs logikája, nincsen oka. Nem a kompozíció valamely fontos pontjára vezet. Nem hangsúlyozok vele semmit, de ha az az erõsebb fény jó helyre kerül, akkor az egész kép életre kel és az emlékezetben jobban megmarad.

A fehér színnek, egy "odavetett" fehér foltnak nagy szerepe van az emlékezésben. Olyan, mint egy nyitott ablak a szobában. Megérezzük tõle az egész belsõ teret. Ennek a fénynek a forrása sohasem a képen belüli világításból fakad, még akkor sem, ha valamirõl visszavert, vagy valami reflex. Ez a "fehér folt" nem egy világos ing, nem egy hófehér függöny, terítõ, vagy bármilyen anyag. Semmi – ami "egyébként is" világos lenne, vagy fehér. Nem. Ez a fehér folt mindig a külvilágból érkezik.

A kép lezártsága untatna és idegesítene.

Ezek a fények rögtönzések. Mindig ott találódnak ki a helyszínen, a jelenet során.

Tükrök és reflexek

Régen, amikor a filmet feltalálták, nagyon sokat használták a napfényt és a tükröket. A régi mûtermeknek üvegteteje volt, és ha különbözõ anyagokkal szét is szórták az éles napsugarakat, a régi filmek lakásbelsõit fõleg a természetes külsõ fény világította meg. Az estélyeket, a hálószobákat is. Milyen furcsa lenne ma!

Nincs szebb fény, mint a napfény egy olyan helyen, ahova egyáltalán nem süthetne be! Amikor a napfény tükrökön keresztül bejön az elõszoba, vagy az utca felõl, és bejut egészen a szobák belsejéig. Ott mindennél szebben ragyognak a reflexei. Húsosak lesznek a tárgyak, gyönyörûek a kamera felé és a tõle elvezetõ vonalak. Mindennek önmagában is perspektívája lesz.

A világítás legizgalmasabb, legszabadabb részét ez a szobákba behatoló "kóbor" napsugár jelenti. Amikor ott jelenik meg, ahol semmi sem indokolja, és olyan erõsen, hogy szétszórja a reflexeit és azok a "helybeli" fények mellett is megélnek. A tárgyak akkor alulról vagy oldalról is fénylenek. Ez lazúros testet ad nekik. Ilyenkor, ha a tükrökön bejövõ napfény odakint változik, odabent vele együtt változik a díszlet megvilágítása is. A "fehér folt" fényével együtt a reflexek fényereje is fel és le mozog, a szobában is kiderül és beborul – az adott helyi világítástól külön! És ekkor az alapkonstrukció mellett valami plusz, valami "földöntúli" fényhatás keletkezik. Ez a különleges hatás a jelenet során többször átformálhatja a szereplõk arcát, alakját. Ettõl az egész díszlet lélegzik, változik. Múlik és mozog benne a tér és az idõ.

A klasszikus módszer egészen más. Ott fix fõfények, effektek vannak és derítések. Ez meghatározza, hogy az adott térben ki, hol, melyik helyen – milyen.

A mai fejlett nyersanyagok pedig lehetõvé tesznek más megoldásokat.

Akkor meg miért zárnánk be egy dobozba a szobát, mint valami színpadot?

Sors és rendezõAz írást teljes terjedelmében Andrej Tarkovszkij címmel ld.: Filmvilág 30 1987/3 pp. 2–5.*

"Az ember mindig az idõ medrében él…"

Andrej Tarkovszkij meghalt. Olvastuk a hírt. A forgatáson megpróbálom elmagyarázni a többieknek, hogy az egyik fõ kifogás ellene, mûvei ellen, az volt, hogy "elitista". Nem értik. Nem a szót nem értik, hanem azt, hogy mikor és hogyan és kik szokták ezt használni? Abban maradtunk, hogy "túl bonyolultnak" tartották. "Érthetetlennek." "Aha" – mondja valaki –, "jó, akkor nézz körül. Ez érthetõ?" – és kimutat az ablakon.

Egyszerû utcakép, leesett a hó, megállt a közlekedés, az emberek ingerültek, az élelmiszerbolt elõtt háborús tülekedés.

(AP, AFP) Hírügynökségi jelentés: (Tárgyilagosság és sírfelirat)

Egy párizsi kórházban hétfõn, rákbetegség következtében elhunyt Andrej Tarkovszkij szovjet filmrendezõ, korunk egyik legnagyobb filmmûvésze, a szovjet "újhullám" neves képviselõje, akinek alkotásai hosszú ideig viták középpontjában álltak. 54 éves volt. Két éve Nyugaton dolgozott. (Milyen tömören fogalmaznak a hírügynökségek! Minden szónak "súlya van".)

Almási Miklós írta a Tükör címû film kritikájában: "A mai Tarkovszkijnak, vagy a film jelenbeli hõsé-nek épp az okozza a legsúlyosabb lelki válságot, hogy a sorsok ismétlõdnek: ahogy neki gyermekkorában egyedül kellett felnõnie, mert apja elment a családtól, úgy lesz ez majd a saját fiával, Ignattal is, mert éppen válnak, és a gyereket a férfi felesége fogja nevelni."

Az ember megborzong ezeket olvasva. Tarkovszkij díját a fia vette át Cannes-ban. Õ már nem tudott járni, és a gyereket feltehetõen az anyja fogja felnevelni nélküle.

Vajon milyen "lelki válságot" okozott volna a film régebbi hõsének, ha megsejti, hogy a sors nem csupán egy válás miatt ismétlõdik, hanem mintegy fokozva a "tréfát" és a kihívást, véglegessé teszi az elválást, sõt idegenbe téve a helyszínt: történelmi súlyt ad neki. Mert akárhogyan is nézzük: a hõs "lelkifurdalása" a disszidálással történelmi ívet kapott. Ezt is végig kell elemezni majd mûveivel együtt – hiszen õ elég következetes volt, hogy kövesse saját hõsei, saját logikája útját, és nem pojácáskodásból, de magát is meglepve: a történelmi ívbõl sorsa lett.

Ez a nemzedék – mondhatnánk így: bátyáink, unokabátyáink nemzedéke –, még gyermekfejjel élte, átélte a háborút, a háború utáni évek családi nyomorúságait, aztán az "olvadást", ami egybeesett az életbe való belépésükkel, foglalkozásválasztásokkal, "arcalakítással", és azzal az örömmel, hogy az elkövetkezendõ békeéveknek lendületes, újszerû alkotói lehetnek.

A tiszta égboltba rakétákat küldött a kutató ember…

Aztán jöttek, amik jöttek, velük a családok háborúi, változások és csendesen változó közegek, és néhány ilyen sors vészesen felveti (reméljük, ezt többen is észreveszik) a kérdést: hogy miben békeidõk ezek az évek? kiknek?

Ha valaki megjósolta volna – mondjuk – egy ilyen csendes, halkszavú embernek, mint Tarkovszkij volt, hogy életfilmje utolsó képe egy párizsi kórházi szoba ablaka lesz, elõtte a fiával, akkor õ nem hiszem, hogy kétségbeesett volna, mindössze a hasonlóság (Tükör stb.) mellett kénytelen lett volna arra is gondolni, hogy nemcsak õ szabott hõseinek "zûrzavaros", "túl bonyolult" életet, hanem õ is megkapta a maga Sorsát. Méghozzá nehezen megmagyarázhatót. Reméljük, elmosolyodott…

Hiszen õ mondta: "A film nem más, mint az idõ megragadása. Véleményem szerint az ember mindig az idõ medrében él…"

Andrej Tarkovszkij meghalt.

Godard a Bolond Pierrot idején (amikor még büszke lehetett arra, hogy õ a földkerekség összes Holly-woodja számára egy amatõr) azt nyilatkozta, hogy "sok minden jelenet hiányzik, de a hiányzó jeleneteket Bertolucci csinálja majd meg Rómában, Glauber Rocha Brazíliában, Straub az NSZK-ban és Forman meg Jancsó Kelet-Európában."

Hogy változnak az idõk? Vajon milyen jelenetekkel egészítenék ki egymás filmjeit a mai filmrendezõk?

Mindenesetre megmásíthatatlan tény, hogy Tarkovszkij halott, hogy soha többé nem egészítheti képzeletünk filmjeit férfias és nagyvonalú képeivel, amelyekben birtokba, igenis birtokba veszi a teret, és kiszélesíti a látóhatárt, mivel úgy tudja hozzátenni a talajon, padlón, lépcsõházban, mindegy, hogy hol, a vizet az összes többi anyaghoz, elemhez, hogy kezébe kerül a tér, és szó sincs arról többé, hogy egyszerûen helyszínen vagyunk. […]

Rubljov Párizsban… […]

Egy emlékezés nem értékelés. A. T. halálát illetõen különösen nem lehet az, amíg az emberiség, kortársak sem tudják, "milyen korban" is élt? Milyen történelmi korban élünk?

T. mindenesetre hiányzik, ugyanúgy, ahogyan Suksin (akivel pedig voltak ellentétei, lévén két ellenkezõ temperamentum, háttér – de hasonló sors) vagy Viszockij stb.: minden olyan nagyformátumú egyéniség, aki képes és tud alakítani a dolgokon. Partnere tud lenni a környezetnek, sorsnak, sõt, ezt a feladatának is tartja, fõleg ebben a nagy formátum helyett nagykabátot hordó (Párizsban újra divat) "profik és menedzserek" között. Akik el sem tudják képzelni, hogy ez mit jelent? Igenis, ma kevesebben vannak, akik életmûvet, pontosabban emléketképesek, akarnak belõni az agyakba, tudatosan és módszeresen, megrendezve – vagy tombolva, vagy higgadtan –, mindenesetre mindenre kiterjedõ önfejlesztéssel és hozzáértéssel és nem a show-business szabályai szerint, hiszen az igazi mûvésznek, személyiségnek végül is ez a dolga, ez a szakmája.

Eggyéválni és különválni saját ritmus szerint. […]

Tarkovszkij szemlélõdése a gondolkodás töprengõ nyugalma. Magabiztos, erõs (olyan, mint alakjai). Férfiai nem divatos pózokat tanult, jól menõ színészek.

"A film olyan, mint a folyam…"

Van ideje a cselekvésnek és van ideje az elmúlásnak.

A nézõnek bizonyosan lassú az elbeszélõ tempó. Mihez képest? És ha igen? […]

Olyan mûvészek mentek el, akiktõl várnak (várhattak) valamit. Most megint eggyel kevesebb. Akinek volt fantáziája, akinek a világ nem megfejthetetlen és lezárt gömb, az a típus, aki maga is egy világ, aki önmagában (és önmagával is) építkezik.

Ezt bizonyította a sorsa is.

Nem látványos, nem csinnadrattás, nem pózoló. Valószínûleg nem szerepelt sokat a tévében…

Évekig nem tudtunk róla semmit.

De hát mit lehet (kell-e) tudni valamit egy alkotóról?

Mindenesetre õ megérezte a csönd fenyegetését. Tudott magáról, ismerhette a reá leselkedõ veszélyt. Akkor cselekedett is, mondhatnánk "lépett" egyet anélkül az ízléstelenség nélkül, hogy a fél világ mûvészbejárójánál arról sopánkodjanak: "Hallottátok? Beteg? Nagyon beteg?"

Tehát nem volt suttogás, nem volt sajnálkozás, de volt értetlenség, és volt félreértés elég.

De térjünk vissza oda, hogy mit lehet tudni (kell-e) egy mûvészrõl? Tehát: a fenyegetõ csend helyett õ nehéz lépésre szánta el magát. Nyilván, hogy felgyorsíthassa személyes tempóját, és több mûvel zárja le a pályát.

Mindig ragaszkodott ahhoz, hogy õ mûvész, és sem a mûvészet, sem a mûvész, se mint szó, se mint tevékenység, tudás és képesség: nem divatjamúlt. Fontos, és ez nem szorul magyarázatra. Végül is gondoljunk bele, kinek (kiknek) kellene megmagyarázni a dolgot? Valakinek – önmagát?

1965 körül láttunk egy fotósorozatot róla, valami képesújságban. Szimpatikus, "modern" fej stb. A sorozat címe: "A. T. fiatal szovjet filmrendezõ következõ tervén gondolkodik." Öt képen állt, maga elé nézett. Ez akkor új dolog volt…

Kósza hírek. […]

Akkor az eposzok kora volt divat. Nagy témában, nagyot. A Rubljov. Ránk zuhant. Találgatások, orosz, népies? Pravoszláv? Européer? Modern? stb. …

Barátaival szétágaznak az utak. (Költõk.) Találkozások volt évfolyamtársakkal, nõikkel. Mesék.

Letagadtatja magát. Mogorva. Gyomorfekély. Új feleség. Közben mindannyiunk élete zajlik.

A politika megállt.

Viharok (kicsik? nagyok?), majd kiderül, "milyen kor" volt ez?

A cannes-i fesztivál idején egy újságfotón.

Terepjáró szántotta arc, gyíkszerû bõr, fej. Tömött, nagy bajusz? Mi ez?

V alakú, párhuzamos vágás a két szemöldök között. Paranoia?

A film állítólag mûvészkedõ…

Szép, de nagyon unalmas…

Üres… Nosztalgikus… stb.

A franciák fanyalogtak: "Nehezen nyilatkozik, és ha igen, nem mosolyog."

Elég a többiek arcára nézni… Száz és száz egyforma, nyakba vetett sál és kínosan "spontán" ál-öltözet.

Haverság, jópofaság.

Neki viszont volt humora.

Betegen, az adminisztrációtól kérte a gyerekét (nyilván nem véletlenül), és õt küldte maga helyett. Persze a gyereknek se lehet könnyû megérteni egy ilyen (és beteg) apát, aki õt kéri saját hazájából, mintegy ráadásként, jussként, a hazájától, amit sohasem tagadott meg, mindössze nem tudta kivárni a gyorsítás programját, lévén betegsége gyorsabb, így saját kezébe vette sorsát. […]

Évek óta megfigyelhetõ, hogy nem "a hülyék", nem a férgese hullik. Általában nem tartom hõsi dolognak az elhullást (különösen az öngyilkosságokat, önroncsolásokat nem). Éppen azt látom, hogy nem is az igazi áldozatok mennek el. […]

Szûkül a játékosanyag köre. Azoké a profiké, akik bármilyen helyzetben át tudják tekinteni a terepet, és felhalmozott tudásuk a nagy összefüggésekben gondolkodik, szemük, agyuk tiszta és nem racionális, nem "okosok", hanem évek óta együtt élnek a föld legmélyebb áramlataival. A saját bõrükön érzik.

Õk fogynak és nagy hiány lesz belõlük, amikor rájövünk, hogy túltermelés van (nem csak show-manekbõl, zenekarokból, amik rég nem egy réteg kifejezõdései vagy megnyilatkozásai), hogy túltermelés van azokból, akik hajlandók ájultan fetrengeni értük (mindegy, hogy hívják a zenekart), mert olyanok szeretnének lenni. De hát õk nem lehetnek olyanok, mert õk a közönség, a tömeg, a nép. A tévé demokratikus mosolya a koncertek eucharisztikus kongresszus-zárómiséit varázsolja elõ, és a nép õrjöngve csápol, imádja azokat ott, a nagyokat, a jó fejeket, akikhez közel menni sem lehet.

Andrej Tarkovszkij maga sem hitte volna, mikor könnyed kézzel, biztos tehetséggel elkezdett filmet csinálni, hogy maga is nehéz korban él, és hogy a sors maga is rubljovi életutat varázsolt neki a saját civil életében. […]

Tarkovszkijt elvitte a rák (mint elvitte Truffaut-t), ebben tehát senki sem hibás. De abban talán igen, hogy hogyan kellett elmennie, és hogy milyen erõfeszítéssel kellett egyedül utat keresnie, erõt, mert sem az adminisztráció, sem a nagy nyilvánosság számára nem tûnt fel, és nem volt fontos. […]

Szóval, gúny nélkül és egyszerûen, imponáló nagysággal vette tudomásul a dolgot, és valószínûleg a humorát sem veszítette el, lehet viszont, hogy megsértõdött, amikor rájött, hogy már a szeme elõtt életmûvé csontosodik minden, amit csinált, a tervei. Amikor látta csikorogva összeilleszkedni a nem is tudatos részeket és a terveket, és megérezte, hogy ez az élet: a belevitt erõ szépsége, de azt is, micsoda ereje van a halálnak: hogy összehúzza a szálakat, s dübörögve összetolja az összes panelt, fát, adatot és a végén összerakja köré az egész dómot, amibe aztán bezárja õt.

Ezt a pillanatot tûnõdve viselhette, mint ahogy azon a régi fotósoron, ami megjelent azzal az érthetetlen aláírással, hogy "A. T. fiatal szovjet filmrendezõ következõ tervén gondolkodik."

Ezt követték, örökítették meg a fotósok!

Ha belegondolunk, mennyi jelet találhatott saját mûveiben, hogy ilyenkor hogyan kell cselekedni, hogy ilyen van… Mivel az õ filmjeiben nem szokták elveszíteni a méltóságukat az emberek.

Nekik is megvan a tennivalójuk, és értenek hozzá. Rubljov a tudást, és a tudás fontosságát ajándékozza meg méltósággal egy õrült és vérengzõ korban, amikor az igazságtalanságok az égbe kiáltanak.

Mi ahhoz képest a mostani békeidõ? Tényleg nem történik benne semmi?

Jevtusenko a Szovjetszkaja Kulturában ezt írja: "A szó, a mozivászon, a színház, a zene, az ecset sok becsületes szovjet mûvésze nem felülrõl hullott ajándékként kapta az átalakítást és a nyilvánosságot. Ezek a mûvészek hosszú éveken át harcoltak az átalakításért és a glasznosztyért, az ügyek nyilvános intézéséért, a meg nem értés körülményeinek közepette, sok esetben a támadások kereszttüzében, s a társadalommal együtt készítették elõ azt a történelmi fordulatot, amelynek eredményeként az SZKP XXVII. kongresszusán erkölcsi posztulátummá nyilvánították az átalakítást és a nyilvánosságot. Az átalakítás nem az ideák, hanem az õket gúzsba kötõ dogmák lerombolása."

"Két hónapja ismét játsszák a híres Tarkovszkij-filmeket. Moszkvában hosszú sorok állnak a jegypénztáraknál. Filmjei – amelyeknek a sorsa összefonódott az idõk változásával, az emlékezetes 1986-os évvel – visszatértek hozzánk" – írja a Lityeraturnaja Gazeta.

Nincs láthatatlan kamera

Mi az, hogy megkomponált? Én már nem tudnám megmondani, mi a kompozíció, és mi a dekomponáltság. Abban a környezetben, amiben élünk, a klasszikus kompozíciós elvek nem mûködnek. Az aranymetszés kompozíciós elvei, amiket tanítottak nekünk, s amiket gyakoroltunk, használhatatlanok, mert túlságosan eklektikus a világ. Végsõ soron tehát a környezet megkövetel egy másfajta gondolkodást.

Egy filmen érezni kell, hogy a kamerán, a képkivágáson kívül is van világ. Ez a lényeg. Engem például abszolút nem érdekel, ha teszem azt a színész kiesik a képbõl. Majd visszajön… Egy teljesen másfajta téralkotásról van szó: ha egy színész kimegy a képbõl, és én nem követem, ez közelebb áll a valósághoz, mint ha megpróbálnám õt kétségbeesetten középen tartani. Mert az ember az életben is így figyel. A figyelme elkalandozik, a film nézése közben is sokszor máshová néz, vagy másra gondol.

Nekem az a véleményem, hogy nincs észrevétlen kamera. A mese ott születik a nézõ szeme elõtt és mi bizonyos módon, bizonyos dolgokat hangsúlyozunk neki, miközben magunk is érdeklõdünk a történet szereplõi iránt. És ez, az elbeszélésnek és az érdeklõdésnek a sajátosságai csak a kamera miatt, a kamerához való kapcsolaton keresztül kelnek életre. A kamera az, aki beszél, aki a megállásán és a mozgásán keresztül történetet csinálhat bármibõl. Nem viselkedhetünk úgy, mintha mi alkotók ott se lennénk. Mintha valami titokzatos dolog rögzítené, "közvetítené" a történetet és az magától, valami szabályok szerint összeállna. Mintha bárki és bármi nem a kamerához képest lenne direkt távol, vagy közel! Mintha nem a kamera kutató, tapogató szeme mozogna, vizsgálódna mindenen. Különösen egy olyan történetben nincs észrevétlen kamera, amely a hétköznapokat, a benne élõ arcokat akarja közvetíteni. A kamerától lesznek az emberek ilyenek vagy olyanok. A kamera érdeklõdik és saját hangulata van.

A nouvelle vague idején divatos volt azt mondani, hogy a kamera – töltõtoll. Én azt hiszem, hogy a kamera az inkább a festék és az ecset.

Szerintem tíz év múlva minden filmet ki lehet dobni. De azt, ahogyan a filmezést valaki csinálja, azt fölfoghatod a kor naplójának is. Én egyfajta történetírásnak fogom föl. Ha valami igazán jó, akkor az a kor részévé válik.

Újra és megint: BukowskiA szöveget teljes terjedelmében ld.: Magyar Narancs 7 (1995) no. 20. p. 38.**

"– Az a fickó ott a pultnál õrült intelligens, a mieink meg ideát is, odaát is – értelmesek, meg tehetségesek. De semmi igazi kalandvágy vagy kangörcs nincs a valagukban – mondta a hosszúkarú. Nekitámaszkodott a pultnak. – Ide jutottunk.

Igyunk meg még egy sört.

– Nekem mondod – vonta meg a vállát a kurva. – Érted? Érted vagy nem? Kérj még valamit."

"A teljes vagy totális élet."

Ahhoz, hogy ezt kitalálja, miért kellett Fr. Nietzschének annyit egyedül sétálnia az erdõkben? Sokkal unalmasabb. Meg lehet tõle bolondulni. Bele is õrült.

Szóval: Charles Bukowski.

Jó, akkor beszéljünk róla.

Miért?

– Mert kulturált volt, de nem érdekelték a kultúrlények.

– Mert ismerte az egész ország kultúráját, sõt többet is, ami ritka Amerikában (Goethe, Boccaccio stb.). Számoljátok csak össze, hány nevet említett meg, csak úgy mellesleg két kukázás, két káromkodás között. De egyikre sem "hivatkozott"!!!

– Mert a saját életét élte, és nem a másét. Nem az országét, nem a nemzedékéét, nem az írókét, nem a férfiakét, és nem a nõkét, nem a "történelemét", hanem a sajátját, és csakis a sajátját. Nem akart tetszeni senkinek, és nem akart választani semmilyen csoport, és semmilyen párt között, mert leszarta azt, hogy milyen csoport, vagy baráti (párt) kör szereti az írását, mert azokat élvezte, akikkel élvezett, akiket õ megszeretett és senkit és semmi mást.

– Mert nem volt fontos, hogy "fent" van-e vagy lent. "Válságban" van-e vagy "jó formában", mert akkor írt, és azt, amit akart. Amikor nem akart írni, nem írt.

Nem tudhatjuk tehát, hogy mit írt (meg).

Tekintettel arra, hogy nem volt individualista sem, mivel jószívû volt (ezt onnan lehet tudni, hogy) bármikor megosztotta az italát, hangulatát, nõjét, kéglijét, idejét bárkivel, ha mindkettõjüknek kedvük volt.

Nem mindegy?

Tehát tudta, mi a szép, mivel minden és mindenki szép lehetett számára, ami megtetszett neki. (Holott tudjuk róla, hogy többször is olvasta Platónt.)

– Nem tévesztette össze a pártokat a nõkkel.

– A bulikat nem nézte értelmes (értelmiségi) vitaestnek.

– Tudta, hogy amit megírt, az ugyanolyan, mint amit nem írt meg, mivel egyféleképpen és ugyanúgy élte az egészet. Ezért volt bátorsága ottmaradni olyan helyeken, amikrõl mások csak írni szoktak. Mert magának választotta, hova megy és kivel. Nem volt hát szemrehánynivalója senkinek.

Megint és újra: "Nem mindegy?"

Nem.

Ehhez nagy-nagy bátorság és még néhány ritka dolog kell, pl. az, hogy leéljük az életünket úgy – ahogy. Anélkül, hogy bárkit okolnánk ezért!

Bukowski nem félt, hogy "hol köt ki". Nem félt, hogy megverik. Õ is kiosztott néhányat, ha úgy adódott. Ilyenek lehettek a jó öreg, igazi görög bölcselõk, akiket mi csak szobroknak láttunk az iskolában, de az ember helyesbítsen, ha kell: körülöttünk egyre rohamosabb tempóban szobrokból áll, és múzeum lesz az egész világ.

"–Tsapj be a lecsómba, kisapám – szambázott az öreg hölgy. Termetes valaga volt, ami tetszett is. Én is neki. Ronda volt, de én még maradtam. Bukowski."

Kiáltvány, emlékezetA szöveget teljes terjedelmében ld.: Magyar Hírlap 30 (1997) dec. 24.***

Emlékszem: 1969-ben a Filmkultúra 3. számában egy fiatal írókból és éppen fõiskolát végzett filmrendezõkbõl, operatõrökbõl álló csoport felhívást tett közzé egy szociológiai filmcsoport létrehozására. (Grunwalsky Ferenc, Magyar Dezsõ, Mihályfy László, Pintér [Georg] György, Sipos István [filmesek], Ajtony Árpád, Bódy Gábor, Dobai Péter, Kardos Csaba [írók].) Olyanok írtuk ezt, akik közül egyikünk sem csinált soha – késõbb se – a szó klasszikus értelmében dokumentumfilmeket. Mégis mi vonzott bennünket ehhez? Elsõsorban a valóság képi megismerésének igénye. Úgy éreztük, hogy nálunk vizuális hiányban szenvednek az emberek. A valóság tényei elvileg ismertek voltak, de – tekintettel az akkori filmezési és elfogadási viszonyokra – ismeretlen volt a valóság tárgyilagos, adatszerûen konkrét, vizuális arca. Mi az emberek, a hangulatok, a körülmények közös, és nyilvános, aprólékos képi felfedezésére vártunk. Istenem! Mennyire bízott mindenki a képek hatalmában, az arcok mágiájában, a valóságos indulatok látványának erejében, a helyzetek nyílt megmutatásának katartikus hatásában! A vizuális nyilvánosságban! Féltünk, hogy ha számunkra és a közönség számára ismeretlen marad a világ "mágikusan" vizuális arca, akkor nem tudunk soha semmi érdekes, új dolgot mondani. A kamerával való megismerést elengedhetetlennek tartottuk ahhoz, hogy valamivé legyünk.

A kiáltványok azonban nem szokták megváltoztatni az idõt, csak részei. Mindenki haladt tovább, a tehetségesebbje a saját õrületei felé. Már aki életben maradt.

Az egyik így írt, a másik úgy, de…Az írás eredeti megjelenése ld.: Levél-írás No. 4. Élet és Irodalom 41 (1997) no. 17. p. 4.****

Ó, Ritter Anna, enyv, lombfûrész és élet!

Kosztolányi

üzenet: Dühös vagyok rád! F.

Kedves L&M!

Tényleg dühös vagyok rád. Nem igaz, hogy három levél után nem tudsz válaszolni. Nem igaz, hogy nem tudsz egy rohadt levelet sem írni, csak összevissza firkált, rajzolt, átfestett, 60-as évekbeli elmebeteg képeslapokat küldözgetni, hülye indián mondásokkal, meg "popos" feliratokkal, és taóista graffitikkel. Telefonon meg magyar történelmi anekdotákat mesélsz és régi vicceket. Találgatod az aradi 13-ak névsorát onnan – ide, nekem. Mi a fene van veled? […]

Mikor kellene utaznom, fogunk-e dolgozni egyáltalán?… […]

Az elmúlt héten Szabadkán forgattunk Jancsóval. Ebben a gyönyörû kisvárosban Lajkó Félix, ez az "elátkozott zenésze a világnak, Szabadkának" hegedûjével megidézte az árnyakat. Az elátkozottakat, és a megdicsõülteket. Az õ hegedûje úgy szólt ott, a gyönyörû napsütésben, hogy az élményt nem lehetett megúszni. Kiszólt, mint balkáni ködbõl a lónyerítés, az ágyúszó, és a trombita. Harcizaj és angolkeringõ. Szóval kivégzés és gyönyör – egy napon.

Aztán a két szabadkai alak: Csáth és Kosztolányi.

"…immár két év óta – minden hónapban meglátogatják Imrét a szülei. De nem változik a gyerek semmit se. Egész nap egy helyben ül, nem beszél senkivel egy hangot se, hallgat, bámul, néz a levegõbe a szép kék szemeivel, mint egy tulok, és olykor-olykor nagyokat mosolyog magában. Min mulat, miért mosolyog, mit hall, ezt nem árulja el semmiképp, hiába faggatják.

Csak egyetlenegyszer. Az egyik fiatal doktornak megsúgta, hogy üzeneteket kap Amerikából drót nélküli telefon útján. A szép missz telefonoz neki egész nap.

(Drót nélküli telefon! A tudósok és kutatók mindeddig hiába fáradoztak rajta, hogy megalkossák ezt az apparátust. A boldogtalan szerelem számára azonban már évezredek óta megkonstruálta, fölszereli és díjtalanul rendelkezésre bocsájtja – az õrület.)

(Csáth Géza: Dénes Imre)Ld. Csáth Géza: A varázsló halála (Illés Endre szerk.). Budapest: Szépirodalmi, 1982. pp. 425–443.
Ld.: Kosztolányi Dezsõ (Réz Pál szerk.): Levelek. Naplók. Budapest:Osiris, 1996. pp. 414–415.*****

Eddig a dalok. A próza azonban, amit írtam, fontosabb. Sohasem feledkezz meg rólam, mert félek a megõrüléstõl.

Áldozatot tettem neked; te is tégy nekem.

Ugye írni fogsz?

(Kosztolányi Dezsõ levele Csáth Gézához)

"Az egyiknek sikerül, a másiknak nem, a sors olykor nem tudja, mit akar…" Az ottaniak szerint ilyen a hely levegõje, szelleme. De mi sikerül, és kinek? Mi a siker? Kosztolányi próbálkozott, Csáth mindent otthagyott. (Látszólag! – de errõl alább.)

Kosztolányi 1917–18-ban, hogy "segítsen unokatestvérén", többször kér tõle novellát közlésre, azzal a terapikus szándékkal, hogy segítsen a beteget, a világtól elszakadtat visszatéríteni. Többszöri unszolásra meg is kapja az írást. Nem rövidet, nem is egyszerût. A novella egyetlen fegyelmezett, végleges sikoly.

Abban nem kér segítséget senki sem, és nem is fogadhatna el. Nem a kör zárult be, hanem a felismerés. Pontos. Mûszakilag és kórboncnokilag. És Kosztolányi elszomorodik és téved. Téved, mert azt hiszi, hogy orvosilag hiteles az írás. A novella az õ számára pszichológiai leírás, a fõhõs és az író tünete egyaránt. Holott Csáth bizonyos területen gyõzött. Ami a magyar irodalomban szinte ismeretlen: nála a történet, az esemény pontos, halálosan.

Dénes Imre apja "elhatározta, hogy Amerikába megy az Imre fiával. Ott maradnak, míg egyszer össze nem keresik a pénzt, hogy újra nyugodtan, büszkén a szemébe nézhessenek mindenkinek.

Egy hideg márciusi estén csendesen elintézte a család a dolgot. Az asszony otthon marad, napszámosokkal végezteti a szõlõmunkát, a földeket pedig árendába adják. És Dénes András a fiával egy szép április reggelen elindult a nagy útra, Fiume felé. Angolul egy szót sem tudtak ugyan, de volt már helyük. A faluból többen dolgoztak kint. Mind Carnegie-nél, az acélkirálynál. Oda igyekeztek õk is.

Jókedvûen tûrték az utazás fáradalmait…"

Kosztolányi, a szavak, a stílus, az írni tudás mestere (legyünk jóindulatúak) valóban azt hitte, hogy a Dénes István-írás csak egy novella alapötlete, ami nincs megírva, megformálva, kifejtve. Ez csak a nyers ötlet, egy vázlat jegyzete. (Vajon mit gondolt a saját jegyzeteirõl, pl. hogy "félek a megõrüléstõl" stb. Bécsben, és máshol, számtalanszo? Vagy azt csak a jegyzetfüzetnek szánta, hogy aztán sokatmondó, de szegény kisgyermek legyen belõle, õrület – finom antiburkolatban? Ez az õ titka marad.)

Csáth más úton menetelt.

"…az egész utazás alatt nem beszélgettek. Reggel megmosdottak, megreggeliztek. Egy helyben ültek naphosszat, feltett kalappal, a fedélzet valamelyik padján, és nézték a tengert. Az apa olykor beszélgetésbe elegyedett a honfitársakkal, akik szép számmal voltak a harmadik osztályon, de Imre alig szólt egy hangot is. A fásultságnak és a megelégedettségnek valami különös érzése töltötte el, úgyhogy nem kívánt se beszélni, se semmit csinálni.

Végre megérkeztek. Az óriási kikötõ, az ezernyi hajó, a felhõkarcolók, mint egy szédítõ forgatag táncoltak el a szemeik elõtt anélkül, hogy valami mélyebb benyomást tett volna rájuk. "

Így, csak így! Ennyi. Semmi a jellemekrõl, a tengerrõl, az eltöltött idõrõl, az élményekrõl, a beszélgetésekrõl. Semmi leírás. Semmi okfejtés az Új Világról, semmi elmélkedés. Pedig éppen a világok összetalálkozása az oka mindennek. Létrejön, és megvalósul, egy idõ múlva pedig már követelõdzik a megfogalmazhatatlan: Az a bizonyos kizökkent idõ.

Dolgoznak, visszatérnek. Az apa visszafizeti a pénzt. A fiú megbolondul.

Még Amerikában történt vele valami, ha ugyan valóban megtörtént.

"Talán három vagy négy hét elõtt tûnt föl Imrének ez a missz a templomban. A szép lány igen világosan értésére adta a fiúnak, hogy tetszik neki. Nézte õt. Soká és kedvesen nézte. […] Nézték egymást az egész mise alatt. A missz olykor elmosolyodott, és ilyenkor a tekintetével hamisan a plafonra rebbent. Máskor meg lassan elfordította a fejét, de ezalatt a szemeit állandóan a fiúra szegezte. Olyan érzést okozott ez Imrének, mintha a lány az arcával simogatni akarta volna õt. A prédikáció után következett a legszebb, mikor mindenki kifelé indult. Az édes missz ilyenkor minden erejével azon volt, hogy a tömegben, a tolongásban Imre közelébe férkõzhessék. Szemmel láthatóan küzdött, befúrta magát az emberek közé, átbújt közöttük…"

Tovább nem mesélem el. Olvasd el, ha tudod.

Ízelítõül csak még egy aprócska részlet:

"Most mondok magának valamit, édesanyám.

– No mondd!

– Mondom!

– Hát mondd.

– De nem mondja el senkinek.

– Nem mondom én.

– De esküdjön a Szentháromságra.

– Az anyának meg kellett esküdni az atyára, fiúra és szentlélekre. Erre aztán kibökte:

– Hát azt a misszt, tudja, aki Amerikában volt, máma láttam Hartán.

– Hol láttad?

– Egy udvarban láttam.

– Egy udvarban?

– A disznóólban.

– A disznóólban? Tán etette a disznókat!?

– Nem etette, be volt zárva."

A történetet olvasd el magad.

Szóval Szabadka, Csáth, Kosztolányi. Kosztolányi tényleg azt hitte (meg is írta), hogy Csáth írásai az ópiumtól elszürkültek, igénytelenek lettek. Holott nyilván már maga a "stílus", az irodalmi megformáltság mellõzése is sok volt neki, hát még az ópium. (Családon belül!) Hogy Csáth, ez a gondos zenekritikus és esztéta, pszichiáter leszarta azt, hogy milyen szépek, és egyáltalán szépek-e a mondatok. Mert túl volt a mondatokon, a világ mondatain, és a mondatok világán is. Az õ közlése a története, a hozzáállása, a sztorija volt. Megírta, meg is csinálta, de nemcsak az életben, az ópiumszívásban, hanem az írásban is. A magyar írók közül talán elõször próbálta meg, a történetet magát a középpontba állítani.

Dénes Imre története már akkor százszor igazabb és merészebb ívû lenyomata volt a kivándorlás korának, mint a szépírói remeklések. Akkor, amikor Hemingway, aztán a tényirodalom még elgondolható sem volt. Csáth parasztja beleõrül Amerikába, a ténybe, hogy az van, és õ is ott van, utána pedig abba is – hogy ott volt. egy létezõ másik világban. Amirõl a novellában az az elsõ írói híradás, hogy hallucinálni kezd. Vajon Csáth ismerhette Dr. Jekyll és Mister Hyde híres mondását, hogy "a fájdalom a meglepetéssel kezdõdik?"

Az õ parasztja hallucinálni fog egész életében, ha elég érzékeny, hogy megérezze, hogy tényleg ott volt, egy másik világban. Átment a függönyön, a függöny túlsó oldalára. Az a bizonyos kizökkent idõ nem eresztheti el soha többet. Mert nem elmesélte, dolgozta, lefojtotta, hanem megélte azt, hogy nincs óceánugrás a parasztnak. Hogy azért vannak csodák, mert nem lehetnek csodák. Hogy hallucinációvá lesz a világ, ha hinni akar. A paraszt a kútba nézett és meglátta a vizet, és nem merni akart belõle, hanem meglátta benne, ott lent az udvar közepén, a földben – a felhõket, az eget. Miért akart volna inni belõle? Felhõkbõl – vizet?

És nem kacérkodott a látomással, nem hessegette el, hanem mert látta, elkezdett hinni benne. De nagyon. És persze mi lett a vége – a bolondokháza lett a vége, mert Csáth pontos, sõt túl pontos. Mert õ is látta, hogy aki így hisz, az a kútba nem ugorhat bele, mert ott az ég van, és felfelé ugrani nem érdemes.

Csáth tehát pontos.

Õ nem akarta "megírni" ezt, csak élete egyik utolsó írásában közölte, hogy Dénes Imre látta a napot. Felhõkben utazott, mint Münchausen és annyi társa, csak õk nem bolondultak bele. Talán Csáth sem bolondult bele. Azt lehetne hinni, hogy az obligát önvádakat leszámítva egyre tisztább lett az agya. Õ, mint egy kamikaze pilóta közölte a fedélzeti rádión, hogy a hajórajt megtalálta. "Látom a célt. Háromnegyed három irányában, egyenletesen halad. Rárepülök."

Tegyük hozzá, a kötelezõ tapintaton és segíteniakaráson kívül nem nagyon vették az adást. A családban sem, még Kosztolányi Desiré sem.

Kosztolányi azért megpróbált "segíteni":

Kedves Jóska,

levelednek – és fõként novelládnak – nagyon megörültem. A novelládat már le is adtam a nyomdába, szedni, hogy a jövõ számában (a júliusiban) az Esztendõ-nek közzétegyem. Finom, pontos lélekrajza egy dementia precoxnak (vagy paranoiának?), teljesen letompított színekkel, tökéletes impassibilité-vel. Mennyire kár, hogy sokáig ok nélkül hallgattál. […]

Szükségtelen hangsúlyoznom, hogy minderrõl soha senkinek se szólok, amint eddig se beszéltem, sõt a hírt határozottan megcáfoltam, bár immár évek óta tudom. Azt is hozzáteszem: évek óta állandóan nyomott miatta a kedélyem. A mi együttindulásunk öröme elveszett általa. Nem akarom neked leírni, hogy mennyit foglalkoztam azóta veled, és miket igyekeztem elkövetni, hogy a gyógyulásodat biztosítsam. Hittem és kiábrándultam közben. De be kellett látnom végül is, hogy a gyógyulásod kulcsa csakis tenálad van, aki okos és jó ember vagy, neked kell elhatároznod magad arra, hogy nem holnap, hanem ma, nem a háború után, mert ez hazug halogatás, hanem rögtön alapos és becsületes kúrának veted magad alá. Térj vissza, drága barátom, közénk. A te kiválóságodra és nagy-nagy tehetségedre szükségünk van. Ne hozz fel okokat a terv ellen. Semmi se ilyen fontos, mint ez. A kúrához való pénzt huszonnégy óra alatt elõteremtem, melyet te gyógyulásod után letörlesztesz a kölcsönzõnek. Azonnal válaszolj levelemre, ne pedig hónapok múltán. Becsüld meg az önzetlen, semmire se számító szeretetemet. […]

Budapest, 1918. június 11.

Ölellek újra: DesiréAz írás eredeti megjelenése ld.: Filmkultúra 31 (1995) no. 11. p. 1.*******

Hát ez a csel, sem a hírnév csábítása, sem a családi szigor, sem a meleg otthon hívogatása nem jött be. Csáth meglépett a jóindulat elõl. Valószínûleg addigra már Amerikában érezhette magát, ha nem a Holdon, minden kábszer nélkül is.

De ahogy mondani szokás, nem ezért szeretjük. Az csak egy szûk réteg, amelyik úgy érzi, Csáth helyettük kábszerezett, kalandozott. Magunk között nyugodtan megállapíthatjuk, hogy Csáthban az a jó, hogy a kábító sem tudta befolyásolni a tudását, a szemét. Legfeljebb segített neki csillapítani a látás fájdalmait. Mert néha "fáj a szem, és fáj az agy". Egy ûrhajósnak nem lehet bedumálni, begyógyszerezni, hogy nem a Hold körül kering. Kászonyi is, õ is (és sokan mások) "kívülrõl" kerülték a kört.

Ma már azt is tudjuk, hogy milyen törékeny volt Désiré boldogsága is, a hírneve is. Becsapott neki is a kizökkent idõ, és hova ha máshova nem? Az íróembert a beszélõkéjénél támadta meg. Halálosan.

Lehet, hogy ez volt neki az irgalom. Mi lett volna, ha megéli azt a szennyes háborút, és minden finomságot, ami utána, azóta következik?

Most mennem kell. Búcsúzom. Írjál te is.

Feri.

Ui.: Ha azért nem írsz, mert félsz, hogy az is megjelenhet, figyelmeztetlek, hogy vállaltad. Elõre megbeszéltük.

A technika az barát…

Forgatunk egy jelenetet, s érzem, hogy egyszer csak kiürül és kimerült lesz az egész. Megáll. Mármint a jelenet. Mit lehet csinálni? Nem a színész merült ki, egyszerûen ott, akkor nem volt tovább. Úgy tûnt, nincs folytatás. Az egész olyan, mint egy mondat, aminek nem tudunk a végére érni.

Néz rám a fõvilágosító. Segíteni akar. Mondom neki: csináljuk újra, és amikor intek jelenet közben: kapcsolj ki a fenébe mindent. A összes lámpát tedd egy kapcsolóra, és hirtelen legyen teljesen sötét. A jelenet és a kamera majd megy tovább. Van a segédoperatõrnél egy zseblámpa, és amikor meglöklek, azt kapcsold rá a színészre, bele az arcába, a szemei közé.

Felvétel.

Ami történt: az áramszünet, mindent a helyére rakott. Elképesztõ hangulata lett az egésznek, mert a színész az egészet szövegben, játékban nem reagálta le, csak egy apró pillanatra fennakadt, aztán amikor a zseblámpafény az arcára kúszott, azt a sötétbõl kibukkanó tekintetet nem lehet elmondani.

Mintha az egész környezet felugrott volna körülötte, miközben a jelenet változtatás nélkül ment tovább. A háborúban is volt olyan, hogy kiesett az áram.

Beszóltam neki, hogy dõljön elõre, könyököljön felém az asztalon, és vigyázzon, mert közel megyek. A homlokáig elõredöntöttem a kamerát.

Azután a filmben ezt a felvételt egymásrakopíroztam azzal a variációval, amikor végig égett a lámpa. Amirõl úgy éreztük, hogy nem tudjuk folytatni. Az áramszünet és önmaga megkettõzõdése, egymásrakopírozása lett a folytatás. A szünet és a zseblámpa fénye olyan volt, mintha az egész csak a tudatában, az agyában játszódott volna le.

Törött árboc, víz alatt*******

Zsugán Istvánnak, úgy, ahogy telefonálni szoktunk, szabadon, akkor, amikor eszünkbe jutott, éjjel vagy nappal, nem elõször és nem utólszor, az ha valamelyikünk meghal, az csak epizód lehet, de nem kommunikációs vég, legfeljebb égi üzemzavar, ami nem több, mint annyi, amennyi.

Szóval Kedves Pista (idõnként: István), Te most meghaltál.

Mikor szombaton találkoztunk, az a szoba az I. sz. Klinikán – hol nagy lett, hol kicsi.

Igen, az a szoba hol nagy lett, hol hirtelen kicsi. Feküdtél. Zsugán István filmértõ, filmíró, kritikus eszméletlenül feküdt. Tágult – összeszûkült. A lélegeztetõ gép surrogva mûködött. Mintha egy luftballon lenne… – gondolta volna, de õ nem fejezhette be.

Én úgy éreztem, akar valamit mondani. Tévedtem. Nem abban, hogy akart, hanem hogy el tudja-e mondani.

Nem tudta. A szemünk közös pillantása, amit évek alatt begyakoroltunk, az a merev nézés, ugyanarra a pontra szegezve, amit ugyanannyi ideig tartottunk ki, ami mindig sikerült, most nem jött be. Az arcszín figyelmeztetett, hogy István magasfokú készültségbe lépett, tehát kuss, riadó és nyugalom.

Nem bírt senkinek semmit mondani. Nagynak érezhette azt az ágyat, amin feküdt. Hamuszürke volt az arca. Mit mondhattam neki?

Akkor még nem tudtam, hogy Õ már soha többet nem fog beszélni…

együtt hallgatni évekig, jobb volt vele, mint vitatkozni a többiekkel, de hát… De…De… De.

"Manuelt valaki elkapta, a szájába nyomott valamit. Õ mindössze annyit érzett, hogy ez sem elég nedves. Vizes, csurgó patakokra gondolt. Olyan szomjas volt, mint még soha életében. Majdnem elsírta magát. Érezte, hogy hiába beszélne. A hangja, valószínûleg a lélegzõkészülék miatt, nem volna hallható.

Hamuszürkének is szürke volt.

Legyintett.

Hallotta, hogy valaki nagy, nagyon súlyos léptekkel bejön. Hallotta, aztán nem hallotta. Megpróbált inteni. Az orvos hátralépett, dühös volt. De Manos újra hallott. Nagy volt a zaj.

Valaki elkapta, megmarkolta.

– Nem tehetsz ilyet, Manos – mondta.

Most tisztán hallotta Zurito hangját. Úgy, mint annak idején a bombázáskor. Aztán egy ideig megint nem hallott semmit. Igen, minden tisztára olyan, mint a bombázáskor – gondolta.

– Jó voltam – mondta váratlanul. – Nem volt szerencsém, ennyi az egész.

Hátradõlt, az arcára tettek valamit. Ismerõs dolog volt, mélyet lélegzett.

A bankos Zuritóra nézett, és megindult az ajtó felé.

– Én itt maradok vele – mondta Zurito. Manuel kinyitotta a szemét és Zuritóra nézett. Majd megõrült a szomjúságtól, de nem volt szabad inni adni neki. Ezt tudták mind a ketten. Egy ideig várakoztak, aztán néztek maguk elé.

– Jó voltam – mondta Manuel alig hallhatóan. Vér bugyborékolt a száján.

– Jó voltál. Miért lettél volna rossz? – mondta Zurito. – Nagy voltál.

Félszegen állt mellette és bámulta.

Õ mélyeket lélegzett. Senki nem tudta, meddig."

(Hemingway: Aki nem adja meg magát)

Egy torreádor jó lenne, ha sohasem veszítene. Ha végre egyszer mások veszítenének.

Ott voltunk a kórteremben, aztán lementünk a kertbe.

A kórház régi épülete patinás volt, szigorú, fegyelmezett. Ott elõtte, a padon várakoztunk. Nem volt mit mondani.

István, Te odabent egy fehér zátonyon feküdtél.

Gondolom, nem éreztél semmi acid-gyógyszeres repkedést. Semmi "méltóságteljes" nem volt ebben. Mint ahogy egy Drezdát bombázó pilóta sem magyarázhatta meg magának, a fiának, vagy az õseinek, hogy mi az, amit nem lehetett, vagy nem kellett volna megtennie.

Te soha sem törted össze a szavak fegyelmezett gerincét, se összevissza vagdalva, operálva, se részegen, se józanul, mert más a megrendülés, és más a butaság. Ezt soha nem tévesztetted össze, mert nemcsak a lelkedben kellett rendet teremteni, hanem abban is, hogy türelmes krónikásként kit, mikor és hogy kérdezzél meg kedvenc mániáiról, mert, mert, mert… pedig sokan azt hitték magukról, õk a maximumok, … te pedig, nem törve össze a szavak gerincét, legalább egy mérföld hosszúnak látszó víz alatt feküdtél tõlük. Igazából volt türelmed. Több, mint nekünk.

Most nem messze tõlünk, egy törött árboc áll ki a vízbõl az ég felé. Az a kiálló rúd régen valami elõárboc, vagy emelõkar lehetett, s ferdén mered a felhõk felé.

A hajó orra nem volt nagyon mélyen. Le tudtam állni az odafestett betûkre, a hajó nevére. A legközelebbi ablak már 12 lábnyi mélységben volt. Túl vastag volt az üveg, túl nagy volt a csönd.

István! Ha a hullámok, a tenger, a szél, a havasok, hágók, határok, a menekülések nem tudtak megváltoztatni, pont ez az utolsó (nevezzük így) "váratlan riport", ez a végsõ csel, hozna békét, új korszakot?

Jó lenne.

"Ott ültem egy egész napig a Délnyugati-szigeten, és senki se jött utánam. Én voltam az elsõ hajó odakint, aztán egy árboc-keresztfát hozott a víz, elindultam, hogy megkeressem."

A tengerészgyalogságnál van egy szabály, Te is tudod:

Nem búcsúzunk.

Szeretettel: Grunwalsky Ferenc

Vissza